Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Freud és a pszichoanalizis

20 pszichoanalitikus ízű észrevételt. A pszichoanalízis mögött nagyon sok látens indulat áll bosszút az emberiségen. Cela nempeche pas d'exister Freud fogalmazásában valami ilyet jelent: az embertől minden kitelik. S teóriái fogalmazásmódjában gyakran fölvillan egy szikra keserű káröröm. Freud elégtételt érez, hogy bizonyos dolgokat rábizonyíthatott az emberiségre. Ugyanazt a jelenséget a valóság minden károsodása nélkül lehetne máskép értelmezni, kevésbbé közérzést pofozón. Freud mindig az élesebb fogalmazást választotta. Néhány epés megjegyzéséből kiderül, hogy neki ez az élesség életszükség, mondjuk a kiélés egy neme volt. A pszichoanalízisnek ez a bosszúálló árnyalata magyarázza meg nagy népszerűségét olyanok közt, akik különben nem nagyon érzékenyek pszichológiai problémák iránt. Hogy faragják ki egyesek az elnyomó morál elleni bunkónak, hogy fogadják fel mások az elnyomott libidó prókátorául, olyan jelenség ez, amely már nem függ össze a témánkkal. Maga a pszichoanalízis s betűszerinti írásaiban Freud is fölötte áll azoknak a gyanúsításoknak, amelyekre a freudizmus mint társadalmi jelenség az embert bizonyos fokig följogosítaná. Ezt a tant mindenféle világnézet magához ránthatja s értékesítheti mint minden tant, mely az életre vonatkozik. Nem véletlen, hogy Freud művész rokonainak a felsorolásánál nagy, evangéliumtól megszállt írókra, Dosztojevszkijra és André Gidere hivatkoztam. S valóban a freudizmus egy árnyalatnyi hangsúlyváltással keresztény tanná billenthető, mihelyt libidó helyett én-ösztönökre rakjuk az ékezetet. Egy Pszichoanalizis christiana, ahogy Babits verse nevezi, nem is annyira jogosulatlan, mint sokan hiszik. Mint a bókos szentek állnak a fülkében kívülről a szemnek kifaragva szépen, de befelé hol a falnak fordul hátok, csak darabos szikla s durva törés tátong: ilyen szentek vagyunk mi ! — Micsoda ősszirtből vágták ki lelkünket, hogy bús darabjai még érdesen csügnek, érdesen, szennyesen, s félig születetlen, hova nem süt a nap, hova nem fér a szem? Krisztus urunk segíts meg ! így a költő- S ez a vers megint csak a mi tételünket bizonyítja: a tények nem tehetnek róla, hogy az emberek milyen jelentőséget tulajdonítanak nekik. Németh László.