Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

v A KULTÚRPOLITIKAI ÁLLAM ESZMÉJÉNEK KIALAKULÁSA. / (Fejezet egy államfilozófiához.) A mai kor megfigyelője előtt gyakran fölmerül az a kérdés: vájjon a ,,kultúrpolitika" nem puszta hangzatos jelszó-e? Vájjon az állami kultúrpolitika nem csupán átmenet-e, úgyhogy egy bizonyos szervező lendület után az állam átengedi majd a szerepet más, csendesebb érverésű és kisebb formátumú társadalomkulturális hatalmiaknak? Mindé kérdésekre nézve hosszabb tanulmányokat végeztem, amelyekből nem töredékes részleteket óhajtok itt kiválogatni, hanem ellenkezőleg, az egész problémának kiindulását és menetét óhajtom jellemezni a részletek elhagyásával. Témám kezelése nem történeti, hanem elméleti. Történeti csak annyiban, amennyiben az állam működési köre csak egy-egy történeti stádiumhoz képest határozható meg, általánosan, azaz az állam fogalmából vagy eszméjéből kifolyólag nem. Szabad legyen eleve arra is utalnom, hogy szorosabb tudományos kutatási köröm, a történetfilozófia, továbbá a társadalom- és államtan eredményeit és szempontjait törekszem figyelembe venni témánkra nézve. Kiindulunk abból, hogy ma és a közelmúltban mikép áll és állt az ú. n. államcélok elmélete. Szinte általános az államtan körében az az észrevétel, hogy az államcél a legkevésbbé megragadható, körvonal ózható probléma. Treitschke1 berlini egyetemi előadásaiban, melyet halála után kiadtak, azt hangoztatja, hogy nincs emberi tevékenység, mely az állam hatáskörébe nem eshet, tehát adott körülmények közt az állam maximálisan öleli fel az emberi célokat. A jezsuiták híres paraguayi állama oly egyetemes étatizmus, melyben minden az államtól meghatározott és irányított; lehet rendellenességnek mondani, csak az nem tagadható, hogy itt sui generis államról van szó. Ha az állami tevékenység maximuma nem állapítható meg, annak minimuma igen: hatalom kifelé és jogrend bent az államban, s 1 Politik, 2. kiad., 1899. I. 67. lk.