Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Freud és a pszichoanalizis

15 pszichológiai összefoglalásoktól vemhes. A gondolkozásnak épúgy meg is kell találnia a maga megnyugvást keltő biológiai megfejtését, mint ahogy a vérkeringés élettana kétszáz év előtt megtalálta. Aki ezt a munkát elvégezi, bizonyára hálásan fog Freud úttörésire emlékezni. Mi azonban nem vágunk elébe az időnek, inkább fonákjára fordítjuk a problémát: ha idáig következetesen hajszoltuk művészet és pszichoanalízis módszer-egyezéseit, itt az ideje, hogy a különbségek felé forduljunk, hisz ép ezek a különbségek világítanak bele legélesebben a pszichoanalízis fogyatkozásaiba. A művész az életet, a lelket ábrázolja, szokás mondani. Éle* és lélek azonban annyira bonyolult, hogy ábrázolhatatlan. A művész tehát kiválaszt a lélekből néhány áramot, Freud szavával: tendenciát, ezeket egymásnak ereszti, harcoltatja, bonyolítja s előáll valami, amire ő ráfogja, hogy Raszkolnyikov vagy Bovaryné. Az így nyert kép ugyan még sokkal egyszerűbb és áttekinthetőbb a léleknél, de fölkeltheti bennünk a teljes lélek illúzióját, azt hisszük, hogy beleláttunk egy emberbe. Valami hasonlót csinál a pszichoanalízis is, de mondjuk ki, sokkal tökéletlenebb eszközökkel. A művésznek nem kell a szálakat az utolsó csomóig bogoznia, mégis mindennek megadhatja a súlyát és helyét, ő pszichoszintézist ad, s ebben a szintézisben a legfinomabb minőségi és mennyiségi eltéréseket is érzékeltetni lehet, minden lélek-áram leméretett s a többivel mennyiségbelíleg is arányban van. A pszichoanalízis Freud minden spekulatív erőfeszítése ellenére is képtelen erre, talán élesebben választ ki a lélekből bizonyosfajta tendenciákat, de nincs meg a lehetősége rá, hogy ezeket a lélek más tendenciáihoz viszonyítsa. Itt van Freud szexuális elmélete. Eszerint az ember fejlődésénél fogva minden perverzitásra hajlamos, homosexuális, szadista, stb. áramok tolakodnak benne. A művész is érzi ezeket az áramokat s egy-egy jellem aláfestésiben nemcsak jelenlétüket, de intenzitásukat is leméri. Az olvasóra talán nem kiált rá a tény, de hisz a valóságban sem kiált. A pszichoanalízis hajtóvadászatán azonban a nyulak is bölénnyé nőnek, s nem fogható meg semmi anélkül, hogy az egész ember-képet el ne torzítsuk vele. A pszichoanalízis ki-ki nyomoz egy áramot, de épen mert nagyon utána nyomoz, nem illesztheti bele az erők viszonyába. Olyan ez, mintha valaki Magyarország vízrajzi térképére csak a Sebes Köröst s még néhány folyót rajzolna, de azt újjnyi vastagon.