Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Freud és a pszichoanalizis

14 kat is egy hasonlatba ránt. Freud szerint ezek a lazább asszociációk is lényegszerintiek, csak itt a lényeg egy régebbi gyermeki állapot igényéhez igazodik, ez a lazább gondolkodásunk az álom a pri­mitív népek és gyermekek gondolkozás-mechanizmusával rokon. Ahogy a geológiai földrétegek, úgy rétegződnek egymásra az emberben a különböző gondolkozási mechanizmusok. S ez az egy­másra itt nem térbeli elhelyezést jelent, hanem ugyanannak a szerv­nek több rendszerű működés-képességét, mintha egy izom több mechanizmus szerint tudna összehúzódni. S azt ne gondoljuk, hogy az emberben hol ez, hol az a mechanizmus működik, például az intenzív gondolkozásnál, csak a legfölső, a lényegbeli. Nem. Egy­szerre mind. Mint ahogy a zenei hangok felhangjaiból is külön szó­lam alakul, amely a főszólamot festi, árnyékolja, a gondolkozás ís több szólamú. Az éle például egy ilyen elnyomott gondolkozás­mechanizmusnak a hirtelen betörése a tudatba. Az ember felismeri benne a meghaladtat s ezért nevet rajta. Minden pillanatunkban ott vonszoljuk égés-: :nul'.unkát, ezt mindenki tudja. De hogy meghaladt gondolkozásmódjainkat nem pusztíthattuk el, csak letorkoltuk s azok tovább is velünk és elle­nünk gondolkoznak, ehhez Freud módszere szoktatott hozzá. A költészeten töprengők előtt talán ez sem egészen újság, hisz a köl­tészet jórészt ezeknek a primitív asszociációs módoknak tett enged­mény. Mi jogosultsága volna különben a rímnek? Minden költe­mény két frontú, egyikkel a felnőtt ember értelmiségére útal, má­sikkal hajdani, s ma már játékosnak érzett gondolkozás-mecha­nizmusokat elégíti ki. Freud módszerének nagy érdeme, hogy ezek­től a mélyebb, elásott mechanizmusoktól nem ijedt meg. Noha a nevetségesség veszélyeinek tette ki magát, követte, kibogozta őket s ezzel is leleplezte a tudomány műfajában kibontakozó költő­voltát. V. Az elme élete érvényesülni törő tendenciák harca. Az érzelmek a tendenciák megoldását vagy elakadását kísérő ökonomikus tüne­tek. A gondolkozás több szólamú, a multunk is velük gondolkozik: tételek ezek, amelyek mint tételek nem sokat mondanak, de Freud módszerébe oldva olyan jelenségeket segítettek a tudomány nyelvére fordítani, amelyeket idáig csak a művészetnek sikerült megközelítenie. Ügy érezzük, hogy a most bontakozó század nagy

Next

/
Thumbnails
Contents