Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Freud és a pszichoanalizis

13 mezést nyert. Az ő felfogása az elme életéről dinamikus; gondolat abban az értelemben, ahogy az a mondatba belemerevszik, nála nincs. Tendenciák küzdenek egymással. Egy-egy ilyen tendencia úgy terjed szét, ahogy a tűz harapózik vagy a hullámmozgás halad. Hol egy érzékelés, hol egy belső vágy a kiindulópont s amint tovább rohan, birtokába vesz emlékeket, visszaverődik, más tendenciák megszállta képzetekben elakad, más hullámok fedik el, új hullámmozgásokat indukál. Gyakran használja Freud az interferencia szót. Intenferencián a fizikusok két hullámmozgás kereszteződését s az így előálló tüneményeket értik. Ilyen lelki interferencia tünemény például az összevonás, a „Verdichtung", amikor két összetartó tendencia a maga előtt söpört képzeteket egy kentaurfigurába egyesíti. Mondjuk a fiatalember, aki el szeretné kísérni szíve hölgyét, de fél hogy megsérti, s a begleiten és beleidigen igét begleitigen-né vonja. Vagy az eltolódás, V erschiebung, amikor egyik tendencia a másikba önti át töltését, ahogy ütköző golyó is a megütöttnek adja sebességét. A tendenciáknak ebben a harcában és összeolvadásában képzet fogalom stb. elvesztik állandó jellegüket, aszerint változnak, hogy milyen dinamikus helyzetbe kerülnek. A gondolkozásra alkalmazott kategóriák megolvadnak, a szellem panta r/zei-viziója ez. Mindennek csak a mozgásban van jelentősége s a mozgás létesítette erőviszonyokban. Gondosan értékeli az elmefolyamatokat kísérő energiaháztartásbeli változásokat. Egyes elmefolyamatok, mint az éle, energiát szabadítanak fel, mások, mint a félelem az energia potenciál kínos felhalmozásával járnak. S talán ép megoldást és megoldhatatlanságot kísérő erőfelszabadulás és erőfelhalmozás az érzelem! Ez a szemléleti mód egyre bonyolódik, nemcsak dinamikus, de ökonómia kus is már. De épen mert bonyolódik valószerűbbé is válik. S Freud módszere egyre jobban hozzászoktat ehhez a bonyolult szemléleti és értékelési módhoz. Számol vele, hogy ugyanazon elmében többféle mechanizmus szerint folyhat le a gondolkozás. Van feszélyesebb és lazább agy-mechanizmus. Olyan dolgok ezek, amelyeket nehéz érzékeltetni. De magunkon is észlelhetjük, hogy bizonyos körülmények közt a dolgok esetleges, kevésbbé jellegzetes oldalukkal kapcsolódnak, míg máskor magasabb lényegbeli megegyezés szerint. A költők hasonlataiban gyakran feltűnik ez a kétféle mechanizmus. Goethe hasonlatai már-már tudományos egybevetések, míg Shakespeare kevesebb, lényegbelileg alig-rokon dolgo-