Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Freud és a pszichoanalizis

9 mektudatban a gyermekre szakadt civilizáció különös hasadást okoz. Mint a teremtés történetében, itt is szétválik a fény és a homály. Azok a tendenciák, amelyeket az életre irányított érdek helyesel, különösen kiélesednek, egyre tudatosabbakká válnak, míg a haszontalanok, kárhoztatandók, elvesztik összefüggésüket a tudattal; elsötétülnek, de meg nem semmisülnek, Freud kifejezése szerint a tudattalanba kerülnek. így sülyed el a gyermek első boldog, felelőtlen libidójú kora s válik belőle a tudat alól lázongó, váratlan jelenségekben fel-felszökő elem. Mint ahogy hiába igázzák harcos nomád népek a tohonya, földművelő őslakókat, az ősibb élet rákényszerül az uralkodóra, belenő a nemesi kasztok szokásaiba s magához színezi a hibrid társadalmat, úgy érvényesül a tudattalan is a tudatosban; szellemünk is hibridjévé válik elásott vágyainknak s életünk parancsoló érdekeinek. A pubertásban a fokozott libidó s a fokozott szociális kényszer új vágyakat, új képzeteket nyom vissza; ezek összefüggésbe kerülnek az első kataklizma tudatból kiszorult emlékével, a tudattalan újra föl duzzad a tudatos alatt, a konfliktus kiélesedik. Az álom különösen szemléletesen mutatja a frissen visszanyomottnak a gyermekkorihoz kapcsolódását s szinte eresztékeiben széttolva mutatja szellemünk szerkezetét. Tudatos és tudattalan azonban még nem végső tagozódása a konfliktusokban megosztott szellemnek. Hisz a tudat pillanatokrólpillanatokra más képzetekre ugrik szellemtartalmunk nagyobbik fele mindig mint emlék szunnyad, anélkül, hogy a tudattalanba nyomná az én érdeke. Van tehát egy előtudat, ahol a pillanatnyilag pihenő de a tudatba bejárós képzetek és tendenciák laknak. Az emberkonfliktus voltakép ennek az előtudatnak és a tudattalannak a határán zajlik le, itt folyik az a szívós árokharc, amelyben a tudattalan előretöréseit az előtudat, a tudat őre, újra és újra elszigeteli. Képzeljünk el egy veszélyes úton száguldó automobilt. A soffőr minden figyelmét megfeszítve hajol a kormánykerékre, de a hátulsó ülésben egy tébolyult utas ágál, s azon van, hogy ellökje őt a kormánykerék mellől. Az első ülés másik utasa azonban testével fedezi a soffőrt, görcsös tusában fogja le a mindhármójuk életét fenyegető szörnyeteget. A soffőr az életrevigyázó tudat, a tébolyodott a libidó, a soffőr mellett ülő: a „Vorbewusst." Természetes, hogy egy ilyen életremenő harcnak nem mindig szerencsés a kimenetele. A baj akkor következik be, ha az egyén