Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Freud és a pszichoanalizis

7 III. Egy fa, amely ily módon hajt át a tudományok kerítései alatt, mégiscsak virulens valami. Nincs az az emberrel foglalkozó tudós, akire rá ne támadna. Az alkattan mellett a pszíchoanalizís feszegeti legszenvedélyesebben az elzárkózni óhajtó szakszemléletet. Minek köszönheti ezt a burjánzó erejét? Hol a központi fészek, amelyből nomád, betörő seregeit szétröpítheti? Freud azt tanítja, hogy az élet bonyolult. Ezt előtte is tudtuk, de a bonyolultság természetét, a lélek szövésmódját alig képzelték el szemléletesebben. Freud tana szerint az ember lelke drámai fölépítésénél fogva konfliktusokra hajló. Ellentétes érdekek küzdenek benne, s ez a küzdelem nem jelensége a léleknek, hanem a szó szoros értelmében szerkezete. Ez a mondat első pillanatra értelmetlennek tűnhet, de talán megértjük, ha Freud lélekelképzeléseit főbb pontjaiban újra átgondoljuk. A természet a fontos szerveket kisebb-nagyobb gyönyörérzéssel csábítja működésre. A működések jól esnek s kívánjuk megismétlésüket. Voltakép minden szervünkből indul ki ilyen gyönyörérzés, de vannak egyesek, mint az ajak, anusz-környék, nemiszervek, melyek fejlődésünk egyes fázisaiban különösen sok gyönyörérzést termelhetnek. A libidó, az ember gyönyör-vágya, tehát különféle rész-vágyakból sodródik össze. Az egyes erogén zónák befolyása azonban nem egyforma. Fejlődésünk során az egész gyönyörtermő szisztéma egy-egy különösen erős libidómegszálltságú zóna fennhatósága alá kerül, így a csecsemő libidója az ajak, a kisgyermeké az anusz, serdülőé a nemi szervek fennhatósága alá. Ez a hegemónia elnyomja, de nem semmisíti meg a többi erogén zóna érzékenységét. Az ember gyönyör-képessége, Freud önkényes név-kiterjesztésével élve: szexualitása sok irányú marad, mindig hajlamos rá, hogy elnyomott erogén zónákon át is kivirágoztassa libidóját s csak azért nem teszi, mert zsarnoka nem engedi. A kialakult nemi életű felnőtt emberben is egy sokirányúan perverz másik ember lappang, a kialakult ember egészséges vágya elhalványult perverz hajlamokkal aláfestett. A szerelem voltakép oly szertartás, melyben ezek a perverzitás-rabszolgák urukért, a nemi szervekért udvarolnak. A cirógatás, minden szerelmi ténykedés állandó kísérője, csak akkor válik perverzitássá, ha ő veszi át az egész gyönyörtermő szisztéma fölött a vezényletet s az érintés válik kielégüléssé.