Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Freud és a pszichoanalizis

telt el, amióta Breuertől elszakadt, azóta egész egyedül dolgozott s közöny és gúny ellenséges légkörében sokszor döbbenhetett bele, vájjon nem betegebb-e a betegnél. Nem a kombinatorikus téboly­ban szenvedők szívóssága rendezteti össze vele az aprólékos, alig értékelhető tényeket egyetemes igényű teóriákká. 1908-tól fogva fölenged körülötte a magány. Az emberek kezdenek hinni a felfe­dezett Amerikában. Gyarmatalapítók és szigetkormányzók jelent­keznek- Hogyne: itt van egy új tudomány, amely új s merész lélek­magyarázattal áll elő. Ez a tan betörhet minden emberrel foglal­kozó tudományba. Történelem, esztétika, néprajz, mitológia, peda­gógia, szociológia tényei engedelmesen várják, hogy a normán újjáfogalmazók végigszáguldjanak rajtuk. Az emberiség jelene és múltja a freudi sémák szerint akar átlátszóvá kristályosodni. Tu­dattalan, elnyomás, libidó stb. mindenkire és mindenre rábizonyo­sodnak. Maga Freud művészéletek és műalkotások analízisével ad példát. A primitív népek társas berendezkedését, a totemizmust, a rokonok nemi viszonya, az incestus elleni óvintézkedésként értel­mezi; a tabut, az alakuló lélek szentet és borzalmast egybefoglaló, érzelmi kettősségen át kapcsolja elméletébe. Nagy földosztás ez, mint Vergiliusz Didó királynéja, országot vehetsz egy birkabőrön. Vannak azonban merész vetélytársak, akik érzik, hogy a pszichoanalitikus tények nem pszichoanalitikusan is átfogalmazhatok. Freudnek szabad volt rájuk erőltetni a maga líráját, mért ne erőltetnék rájuk ők is a magukét. Jung és Adler szakadársága azonban nem hűti le a pszichoanalízis felé zúduló érdeklődést. Különösen a művészek érzik magukat otthonosan benne. Pszichoanalitikus regények jelennek meg, s a pszicho­analitikus tudomány alig áttekinthetővé lombosodik. Maga Freud, mint pártfogó pátriárka előszókat ír analitikus fiai könyve elé, gúnyolódik a tudományon, amely őt megtagadta, de állításait más néven mégis csak átveszi, újra és újra összefoglalja a pszicho­analízis jelentőségét, kikalandozík az elvontba s alig követhetővé bonyolítja elméleteit, mert bizony az élet is bonyolult; az ember nem győz toldozni, foldozni a teórián, ha minden tapasztalatot belé akar illeszteni. Ő, aki agydaganatokat lokalizált, mint öreg ember meta-pszichológiát ír s az élet árnyalatai után kapkod a nomenklatúra lepkehálójával.

Next

/
Thumbnails
Contents