Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása

159 tartotta. A magyar alkotmányt csak nagy nehezen és súlyos megrázkódtatás után állította ismét helyre: de azután ragaszkodott esküjéhez. Egy esetben megsértette ugyan ezt az alkotmányt, de akkor azon a nézeten volt, hogy a magyar nép megsértette a vele szemben vállalt kötelezettséget. (Mikor a függetlenségi párt uralomra került és a hadsereget illető előjogait meg akarta csorbítani.) Egy foltot mégis mutatott ez az egyéniség, amit szubjektive sem lehet igazolni: „In seinem Verhalten zu Benedek stellt sich FJ-s Charakter aufs ungünstígste dar." (393. oldal.) Szellemi dolgokban nem igen tellett öröme, ezért az átlagon felüli embereket sem igen szívlelte. Korának politikai eszméiből semmit sem merített, hogy birodalmát újabb alapokra fektesse. Az események, melyek trónraléptekor lejátszódtak, arra a meggyőződésre juttatták — s ez a meggyőződése megmaradt egész életén át —, hogy a hadsereg és annak vezérei tartják fenn a trónt. Gondolatvilága teljesen elmaradt korától. Dinasztikus felfogására jellemző, hogy a Hohenzollernektől rossz néven vette, hogy egy népmozgalom segítségével jutottak a német birodalom élére. Ellenszenvet érzett az erős egyéniségek iránt (kivételt talán csak Tisza Istvánnal tett) s ez „sok politikai kudarcának megmagyarázója" (109. o.). Saját magáról egyszer úgy nyilatkozott Roosevelt előtt, logy ő a régi iskolának utolsó európai uralkodója. Török Árpád. Dr. Kari C. Thalheim: Sozialkrítík und Sozialreform bei Abbe, Rathenau und Ford. Reimar Hobbing, Berlin, évszám nélkül (Wirtschaft und Wissen, Schriften zur Wirtschaftstheorie und Wirtschaftspraxis, Heft I.) — 132. o. Az állam mellett egyes vállalatok, illetőleg vállalkozók is fejtenek ki szociálpolitikai tevékenységet, amelyet Thalmeim valószínűleg a Rathenau által is alkalmazott „autonóm gazdaság" elnevezés nyomán, autonóm szociálpolitikának nevez. Tanulmánya Ford, Abbe és Rathenau szociális működésének összehasonlításán épül fel. Míg Ford, ki a liberális-individuális közgazdasági iskola alapján áll, problémáit kizárólag materiális alapon fogja fel és a proletariátust egyedül az ipari munkásság anyagi jólétének emelésével akarja megszüntetni, addig Abbét szociálethikai kötelességérzettől áthatott gondolkozása mellett az is jellemzi, hogy a proletariátus problémáját, az anyagi kérdések rendezésén felül, a munkásság társadalmi-jogi helyzetének emelésével igyekezett megoldani. — Rathenaura, az előbbiekkel szemben, magasabb elméleti képzettsége, irodalmi működése és vallásosán (?) transzcendentális meggyőződése a jellemző. Thalheim szerint a liberális-individuális gazdálkodási mód ma már a múlté. Helyébe mindinkább az autonóm-organikus gazdálkodás lép. A proletariátus megszüntetése vagy úgy történhetik, hogy a magasabb társadalmi rétegek megszüntetésével ezek a proletariátus szintjére sülyednek (amint a bolsevista Oroszországban történt), vagy úgy, hogy a proletariátus szintjét a felsőbb rétegekéhez emeljük. — Ez utóbbi mód-