Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása

158 Joseph Redlich: Kaiser Franz Joseph von Oesterreích. Eine Biographie, 1928. Verlag für Kulturpolitik, Berlin, 491 oldal. Előkelő szerzőnek előkelő könyve. Érdekfeszítő, mint egy történelmi regény. Ha sok melegséggel ír is hőséről, tárgyilagosan ítél akkor is, ha Ferenc Józsefről alkotott véleménye nem épen kedvező. Ferenc József nem volt sem kiváló szellem, sem társadalmilag kellemes egyéniség. Az államférfiúi nagyság is hiányzott belőle. A nagy államférfi, mint Bismarck, formálni tudja a történelmi erőket és saját akaratának megfelelően irányítani. Az ilyen egyéniség a maga egészében a történelem részévé válik. Ferenc Józsefnek nem volt meg ez a tehetsége. Inkább történelmi kövületnek nevezhetnők. Neki is volt koncepciója, de ez inkább családi hagyomány volt, mint szellemének alkotása. De már a történelmi erőket ennek megvalósítására nem tudta felhasználni. Erős jelleme volt ugyan, koncepciójához tudott szívósan ragaszkodni, de a politikai valóságok iránt nem volt érzéke, azokat sohasem tudta megérteni. Az államférfiúi képesség nyersanyagával nem tudott semmit sem kezdeni. Azt nem mondhatni, hogy Ferenc József egyénisége nem csinált történelmet, csakhogy nem aktivitásával, hanem csak koncepciójához való rendkívüli ragaszkodásával. Ahol olyan erők ütköznek össze, mint az ő rendkívüli uralkodói hatalma és népeinek felfelé törekvő politikai akarata, ott kétségtelenül történelemnek kell támadnia. Azonban ez a történelmi erő nem az ő uralkodói akaratának irányát vette — mint az rendszerint Bismarck esetében történt —, hanem az uralkodói és a népakarat között valami középvonalra terelődött. Ferenc József egyénisége nem termékenyítette meg a történelmet. Inkább azt mondhatjuk, hogy a történelmi erők nyomása alatt fokról-fokra le kellett mondania eredeti egyéniségéről. A történelmi erők és az uralkodói akarat közötti küzdelem lassanként az előbbiek javára dőlt el. Igaz, ha egyénisége nem lett volna olyan szívós, mint amilyen a valóságban volt, a történelem bizonyára könnyebben érhette volna el immanens céljait. Jelleme Redlich munkájából éles vonalakban bontakozik ki. Egész életére a legnagyobb hatással volt jellemének az az alapvonása, hogy -az uralkodói méltóságról és a dinasztia legitimitásáról rendkívül sokat tartott. Ezt a méltóságot külső megjelenésében sikerült is teljes mértékben érvényre juttatnia. Politikai gondolkodását és cselekvéseit teljesen áthatotta az a feltétlen meggyőződése, hogy az uralkodónak megvan a teljes joga ahhoz, hogy uralkodói hatalmát gyakorolja. Nem lehet azt mondani róla, hogy hatalomra szomjazott volna. Hatalmát nem akarta tovább terjeszteni. Fő törekvése inkább arra irányult, hogy őseinek örökét változatlanul megőrizze. Hatalmi köre és tényleges hatalma oly nagy volt, hogy nem lehetett oka arra, hogy ezt tovább kiterjessze. Uralkodásának első idejében személyes uralkodói hatalmát alig lehetett volna még jobban kibővíteni. Schwarzenberg halála után egészen személyes uralmat folytatott, miniszterei csak szervei voltak az akaratának. Tényleges hatalmából azonban nem akart engedni. Minden mozgalomban, mely e dinasztikus alapfelfogásával ellentétben állott, legszentebb jogainak megsértését látta. Egyenes jellemű volt. Szavát és esküjét meg-