Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Freud és a pszichoanalizis

4 hypnozisban felszólításunkra megmagyarázza. Breuert egy rendkívül intelligens nőbetege vezette erre rá, aki ha tüneteit szóbeli közlésében mintegy kibeszélhette, maguktól a tünetektől is megszabadult. Ez a kibeszélés hypnozisban könnyebbé és spontánabbá vált s a beteg tünetei így természetesebben és tartósabban tűntek el, mintha ugyanezeket a tüneteket a hipnotizőr egyszerűen leparancsolta. Freud ösztönzésére a két orvos újabb kísérleteket végzett, újabb kórtörténetek erősítették meg a régibb észlelést s a negyven éves Freud s tiz évvel idősebb társa 1895-ben kiadják a Studien über Hysterie-t. E könyv szerint a hysteriás tüneteket a tudatból kiszakadt s érzelmileg erősen színezett képzetek idézik elő. Ha ezeket a képzeteket a beteg tudatába hozzuk, kiszabadítjuk látens izgató helyzetéből, lereagáltatjuk, a tünet értelmét veszti s megszűnik. Ez a kibeszélő folyamat, amelyet Breuer kathartikusnak nevezett, a sebészek eljárásához hasonlítható. A csont belsejében lappangó elhalt csontszilánk gennyedést tart fenn, ha ezt az elhalt csontszilánkot, — ebben az esetben a tudat alá szorult képzeteket, — kiemeljük, a genyedés megszűnik, a sipoly: — a tünet — begyógyul. Csakhogy közös tényüknek ez az első fogalmazása nem soká tarthatta együtt a két barátot. Tünet-képződés és végső okok értelmezésében csakhamar eltértek. Ha a hysteriás tüneteket a tudattalanban lévő képzetek okozzák, hogy kerültek ezek oda? Breuer úgy vélte, a hynozis állapotával rokon hypnoid állapotban. Freud ebbe az értelmezésbe nem nyugodhatott bele. Ő a breueri tüneményt sokkal drámaibban fogta fel, ösztönösen belesürítette egész életlátását. A képzetek azért szorultak le, mert a tudat visszautasította őket. Leláncolt rabszolgák ezek, akik ott jajgatnak a tudat kastélya alatt a tudattalan tömlöcében. De mért utasítja vissza a tudat ezeket a képzeteket? Mert nem hajlandó őket, mint az általa képviselt emberből származókat elismerni. Morális, szociális okokból megütközne rajtuk s ezért inkább nem vesz tudomást róluk. Freud utánanyomozott a tünetek mögött szorongó képzeteknek s azt látta, hogy a magyarázatok nem szakadnak meg ott, ahol ők gondolták, hanem az egyén távoli múltjában folytatódnak. Nem egy képzet, de az egyéniség egy gyermekkorig visszavezethető tendenciája lappang e tünetek mögött. S ami fő: ezek a tendenciák mindig sexualisak. Az elnyomás drámai gondolata, a sexualitás mint állandó kórok s a gyermekkori sexualitás felvétele végleg elválasztja