Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása

149 állott, egészen más gyökerekből táplálkozó elmélete lényeges elemekben mégis ugyanoda jutott, ahova Kármán a maga H.-ból kiinduló, majd attól eltérő tanulmányai és elmélkedése nyomán. Itt különösen fontosnak bizonyulhat mindkettőnek Eötvöshöz való kapcsolódása; ez kétségtelen mindkét pedagógusra nézve, de tisztázni való: melyik mit kapott Eötvöstől és az miként lett vérévé. S van még egy közös szál, amely az újabb magyar nevelői gondolkodás történelmi értékeléséhez elvezethet: Kármánra a történetiség, a nemzet és az emberiség viszonya kérdésében Eötvösön kívül nagy hatása volt Széchenyinek is, az meg nyilvánvaló, hogy Schneller tanítványai Széchenyi tanulmányozásából nagyon sokat merítettek s így világos magyarázatát lehet találni annak a sokszoros egyezésnek, amely mai nevelési irodalmunk egyébként különböző termékeiben éppen a közösség felfogására, a nemzet fogalmának nevelésügyi értékesítésére nézve könnyen kimutatható. A most ismertetett tanulmány szerzője a magyar neveléstudománynak sok szolgálatot tehet, ha a megkezdett nyomon kitart és ebben az irányban a felderítő munkát folytatja. Imre Sándor. Edgár Ansel Mowrer: Amerika. Vorbild und Warnung. Ernst Rowohlt, Berlin, 1928. — 189. o. Ez a „történetfilozófiai" tanulmány, noha az idevágó európai — különösen az angol és német — irodalom meglehetős ismeretéről tanúskodik, európai író fejéből és tollából bizonyára másként került volna ki. A mi tudományos ízlésünknek, kissé újságírói reportra emlékeztető szerkezeténél és stílusánál fogva sem felel meg, ami azonban nem zárja ki, hogy bizonyos tekintetben érdekes és tanulságos olvasmánynak ne minősítsük. A könyv alapgondolata nem a legszerencsésebb és talán nem is időszerű. Spengler nyomán elindulva tulajdonképen az európai-amerikai kultúra, másszóval amerikanizmus ,,Untergang"-ja foglalkoztatja. — Nem mondható szerencsésnek az Amerika és — a római birodalom helyzete és sorsa között felfedezni vélt analógiák alapján vont párhuzam sem. Annál inkább érdekel bennünket az, amit az amerikai lélekről, melynek úgy látszik alapos ismerője, és amit Európa amerikanizálódásáról beszél. — Ezt elkerülhetetlennek gondolja, de csak a külsőségekben, míg az amerikai szellem, szerinte, Európában igazi talajra soha nem fog találni. Pár sorban hazánkkal is foglalkozik. Azok között az államok között szerepeltet bennünket, amelyekben diktátorok uralkodnak és, amelyek az egész amerikanizmusból csak az amerikai-pénzt tartják kívánatosnak. Nem minden tanulságtól mentes az a megállapítás is, hogy a magyar írók azért tudnak oly könnyen alkalmazkodni a világízléshez, mert nincsenek tradícióik. Úgy hisszük, hogy kommentár, vagy kritika itt felesleges. Akinek ráérő ideje van és érdeklődik aziránt, hogy mint gondolkoznak az amerikaiak sajátmagukról és az európaiakról, átlapozhatja