Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása
150 Mowrer könyvét és, ha nem támaszt túlságos igényeket, még érdekes olvasmánynak is fogja találni. Hammersberg Miklós. Dr. Friedrich Darmstaedter: Das Wirtschaftsrecht in seiner sozíologischen Struktur. Berlin-Grünewald, Dr. Walther Rotschild Verlag. 1928. 160 oldal. Németországban a birodalmi gazdasági jog és a munkajog önálló jogi diszciplinává kezd kialakulni, amely a tételes jogszabályoknak jogelméletével is alaposan foglalkozik. Ezen elkülönülésnek azonban a jogelméleti és rendszertani jelentőségén felül jogpolitikai és általános politikai fontossága is van. Határozott törekvés észlelhető abban az irányban, hogy a gazdasági jog eszközül szolgáljon arra, hogy a termelés fokozását és zavartalan menetét biztosítsa és így a termelést mint politikai célkitűzést ismertesse el. Másfelől az önálló munkajog feladata az lenne, hogy a termelés kívánalmaival szemben a szociális szempontoknak szerezzen érvényt. A gazdasági jog a termelés (a tőke), a munkajog a munkás jogával foglakozzék. Tekintve e két jogi disciplina konkurráló természetét, az a veszély fenyeget, hogy a gazdasági jog a kapitalisztikus, individualisztikus gazdasági rend alapján, a munkajog pedig a szocialisztikus gazdasági rend alapján fejlődhetik s így a két jogi diszciplína alapelveinek különbözősége miatt egymással ellentétbe kerülhetnek. A szerző ezért azt tűzte ki feladatául, hogy egységes alapot teremtsen mindkét jogi diszciplína számára, vagyis, hogy megteremtse a tulajdonképeni gazdasági jog elméletének alapjait, amely gazdasági jog terv szerint a magánjog vagyoni részét, a szűkebb értelemben vett gazdasági (termelési) jogot és a munkajogot ölelné fel. így ez az új jogi diszciplína a gazdasági és szociális élet úgyszólván összes jogi szabályozás alá vonható területét magában foglalná és alkalmas lenne arra, hogy keretek közé szorítsa a gazdasági és szociális erők hatalmi megnyilvánulását. Gondolatmenete a következő: A gazdasági jog első feladata a gazdálkodó ember védelme szükségletkielégítésre irányuló munkájában a többi emberek részéről jövő akadályoztatás és károsítás ellen. (Alterum non laedere.) Ez a jog egyik oldala, mely a passzív magatartás szabályozása lévén, jogszabállyal kikényszeríthető. Másik feladat az aktív magatartás szabályozásának lehetővé tétele. Az aktív magatartás jogszabállyal kikényszeríthető nem lévén, az utóbbi tekintetben a gazdasági jognak be kell érni a közvetítéssel, vagyis azzal, hogy a szükséglet-kielégítés és termelés előmozdítását jogszabályok révén közvetítse. Ennek a közvetítésnek az a lényege, hogy bár a más munkájában való részvételre kényszeríthető senki nem lenne, de önkéntes részvétel esetén a gazdasági jog biztosítaná számára munkájának tényleges ellenértékét. (Suum cuique tribuere). Gyakorlatilag ez úgy valósulna meg, hogy a gazdálkodó társadalomnak az a része, amely nem individualisztikus gazdálkodást akar folytatni, termelési és fogyasztási szövetkezetek alakjában szervezkednék meg. Harmadik részét képezné a gazdasági jognak a munkajog, amely az emberek közötti gaz-