Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása

147 hó\. Lelkük emocionális tartalmát, szokásaikat, erkölcseiket viszont a szülők társadalmi osztálya határozza meg. A proletárgyermekek a testi túlerőtől való félémét, a tömegerő sejtelmét, a szervezettség lendítőerejének hitét, az osztály gyűlöletet és osztálybüszkeség érzését, a társadalomra való neheztelés hangulatát viszik magukkal az iskolába. A parsztgyerekek a földtulajdonból táplálkozó öntudatot, hatalomvágyat, egyenes és nyilt lelkületet, a hagyományok és a tekintély tiszteletét szívják otthon magukba s bizonyos érzéket az összetartásra, ha ez nem is mindig erkölcsös színezetű. A polgárcsalád gyermeke magasabb kultúrértékeket is ismer, de elveszti naiv ártatlanságát és nyíltságát s a társadalmi érintkezés máza távoltartja társaitól. Individualista, hagyományellenes, érvényesülésre törő. Az osztály életközösségének kialakulására még két tényező hat: a fizikai környezet (a hangulati elemekre hat) és még inkább a pszichikai környezet: a tanító egyénisége és a tanulók lelki kölcsönhatása. A legkisebb tanulók teljesen odaadják magukat a tanítónak, aki az iskolát jelenti számukra. Itt a tanítón fordul meg minden. Szeme állandóan „fogja" a tanulókat. A 6 éves gyermek már csirájában magában hordozza a társadalmi élet minden vonatkozását. így az osztály hamar kialakul s megteremti a maga erkölcsi értékskáláját, amely szerint minden cselekedetet megítél. Ez az „osztályerkölcs" az „új fiú"-ra is azonnal kötelező. Ez lényegében a felnőttektől átvett szokás-erkölcs, amelynek színezete jellemzi legjobban az osztály szellemét. Beszédes példa: egy leányosztályban kedvelt tanítójuk születésnapján mindenki egyforma hajviselettel s azonos színű haj szalaggal jelent meg. A társadalmilag egyszerűbb osztályban az osztályszellem erősebb. Az osztálytanító, ha erős egyéniség, erősen hat az osztályszellemre, még pedig a leányosztályokban inkább, mint a fiúknál. Részletesen tárgyalja a szerző az osztályokban alakult érdekcsoportokat és az iskolai barátság természetét. Finoman elemzi az osztályban támadó alá- és fölérendeltségi viszonyt. Magyarázza az osztályrangsort (amely gyakran eltér a tanítók által megállapított „hivatalos" rangsortól), az osztályban vitt vezetőszerepet, az osztálytisztségeket. — Disszociális ösztön működik a tanulók vetélkedésében, mely a hasonló képességűek között szokott elfajulni. Sokszor — falusi iskolákban — családi versengés oka vagy eredménye. Csoport-versenyek is előfordulnak, sőt osztályok versengése is. A tanító igazságtalansága vagy gúnyos, rideg modora sokszor az egész osztályt „ellenzékbe kergeti", a tanulástól elkedvteleníti. Nem ritka a tanulók pártoskodása, amely sokszor verekedéssé fajul. A lányok pártharcainak örök témája, hogy „mit mondott" egyik a másikról. A megsértett vagy ki nem elégített önérzet és a környezet-különbségek a viszályok oka. Egy-egy városrész, falurész, csoportosulás magva lehet az osztályban. Érdekes disszociális jelenség az egyes tanulók kirekesztettsége. Ez lehet önkéntes elzárkózás eredménye, de lehet az osztályközösség műve is. Az előbbi az izoláltan lakók gyermekeinél (tanyai gyerek?) gyakoribb, míg az utóbbi a nagy társadalmi különbséget szenvedő (pl. 10*