Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Freud és a pszichoanalizis

3 vakmerő ellenlábas szempont hatolt, fölkavarta az alvó anyagot s új figurákba dobta; olyan természetét lobbantotta ki, amelyre senkisem számított. A századvégi orvostudományt a mikroszkópon látható és kémcsővel ellenőrizhető dolgok érdeklik. Kórbonctan, bakteriológia, serológia csupa pozitív, jól megfogható ténnyel áll elő. Az élet anyagi megismerésében nagyot léptünk s a tudós, ha nagyon spekulatív akart lenni, a sejt finomabb vegyi szerkezetét kimutató eljárásokról vagy a funkciós elmebetegségeket követő rostelváltozásokról álmodozott. Kinek jutott volna eszébe a bunkótényeknek ebben a korszakában pszichológiai finomságokat, alig mérhető jelenségeket latolgatni. Freud is egy biológiai laboratóriumban dolgozik s a gerincagy szövettanát tanulmányozza. Flechsig akkoriban bogozta ki a gerincagy érző és mozgató idegeinek a lefutását s Freud boldog, ha egy daganat helyét tünetei alapján pontosan meg tudja állapítani. Később mint kórházi orvos könyvet is ír a daganatokról s jellemző, hogy ép ilyesfajta tanulmányai alapján kapja meg a docenturát, ő, aki sosem lehetett a pszichoanalizis nyilvános professzora. Már a negyven felé jár s még nem találta meg terepét. Lassan azonban gyűlnek az ösztönzések. Ezek közt az első legnagyobb párisi útja, ahol Charcot klinikáján váratlan eseteket lát s kora egyik legnagyobb tudósától tanul a jelenségekkel szembenéző bátorságot. Cela n'empeche pas d'exister, mondta Charcot mindenre, ami képtelennek tünt fel s ez a „mindazonáltal lehetséges" Freudnak is jelmondata maradt. Néhány évvel később Bernheimnek, a hypnozis tanulmányozójának a híre Nancyba viszi, ahol Bernheim azoknak az időknek fogalmai szerint csodákat művelt. Hypnozisba sűlyesztett hysteriás betegei életébe a leghihetetlenebb módon avatkozott be: kórtüneteket parancsolt rájuk és kórtüneteket mosott ki belőlük, a hypnozison át a szó szoros értelmében hatalmába kerítette őket. Freud lefordította Bernheim könyvét s azzal az érzéssel tért haza, hogy a léleknek van egy mélyebb rétege, egy mindenőnkben ott lappangó tudattalan lélek, amely felől a tudat is befolyásolható. Ekkor már évek óta olyan kincsnek volt birtokában, melynek a jelentőségét ezek az új élmények egyre jobban megnövelték. Breuer egy régi kórtörténetéből az derült ki, hogy a hysteriás tüneteknek értelmük van. Görcs, rángás, bénulás nem véletlen, értelmetlen kiütközése az idegrendszerben bujkáló bajnak, hanem szavakba foglalható okuk van, ezt az okot a beteg maga nem tudja, de 1*