Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása

145 tésével van megírva. Általános érdekűségénél fogva e helyütt az iskolának a köznevelésben elfoglalt helyére vonatkozó fejtegetését véljük kiemelendönek. A nevelésre ható, tehát a nevelés tényét determináló sokféle tényező között könyvünk az iskolának központi helyzetét állapítja meg. Az iskolának ezt a központi helyzetét biztosítja a) időbelileg, vagyis az egymásutániság tekintetében az a körülmény, hogy az iskola középen áll az alapvető családi nevelés s a befejező önnevelés között; b) az iskolával egyidejűleg ható tényezőket (az egymásmellettiséget) tekintve szintén az iskola van középütt, mert a vele vagy ellene dolgozó hatások csak az iskolai nevelés minéműsége szerint érvényesülhetnek; és c) központi helyzetet biztosít az iskolának a tervszerűség mértékére való tekintettel az, hogy az iskola a nevelés hivatalos szerve s mint ilyen a maga tervszerűségével irányítani, helyes mederbe terelni tartozik a másféle forrásból eredő nevelői hatásokat. A mű harmadik része az iskolai nevelésről szól. Ennek bevezető része az iskolai munka zavartalanságának feltételeit tárja fel előttünk; itt állapítja meg a szerző az iskolai munka egységének biztosítékait: a nevelők és növendékek munkájának párhuzamosságát, a nevelés hármas feladatának, t. i. a testi, az értelmi és erkölcsi iránynak egybefonódását s a többtagú nevelőszemélyzet ténykedésének egyöntetűségét. Itt aztán két ágra szakad a tárgyalás folyamata. Az első szakaszban az iskolai munka személyi tényezőiről, a második szakaszban az iskolai nevelés ágairól van szó. Az előbbiben egyfelől a nevelő egész lelkületének kialakulásáról, másfelől a tanuló lelki világáról kapunk tájékoztató rajzot. Az iskolai nevelés ágait tárgyaló szakasz pedig rendre veszi a testnevelés, az értelmi és erkölcsi nevelés sokfelé ágazó kérdéseit, melyeknek egységes irányát már az által is igyekszik a szerző biztositani, hogy ezek tárgyalásának vezető eszméi mindenütt: a gondozás, a tanítás és gyakorlás. Ez a harmadik rész nemcsak a legterjedelmesebb, de a gyakorlati nevelőt is a legközvetlenebbül érdeklő része a műnek Sok tapasztalatnak, sok elmélyedő gondolkodásnak, elmélkedésnek leszűrt eredményeit olvassuk itt, melyek bár mindig az elvi megállapítások magaslataira helyezvék: de a nevelői tudatossággal megtelített lélekben okvetlenül gyakorlatilag értékesíthető irányításokra váltódnak fel. Még két gondolatcsoportról kell megemlékeznünk. Egyik — mely e lapok által képviselt eszmekörben mozog — a nevelésnek társadalomtani vonatkozása. Már magának a nemzetnevelés fogalmának a megállapításánál is tekintetbe jő az általános, közösségi, szociális tudatosságnak a határozottabb és tisztább nemzeti tudatossággá való kikristályosodása. Más helyütt a szerző összeveti a nevelői gondolkozást a társadalomtudományi gondolkodással: mindkettőben a valóság, a tények megfigyelése és pontos megállapítása a kiinduló pont s mindkettőben igen erős a történelmi elem; mindkettő a meglevő állapotot fejlődés eredményének, a további fejlődés alapjának nézi s a nevelésben a jövő előkészítőjét látja. Társadalomtudomány 10