Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása

144 ség vizsgálata, mely a nevelés fogalmát azzal bővíti, hogy a nevelés a közösség életéből fakadó és arra ható, azzal szükségképen együttjáró tevékenység; ezzel a gondolatmenettel jut el a szerző a nevelés általános meghatározásához, mely minden irányzatosság kizárásával, a világnézeti különbségek, valamely meghatározott állapot vagy egyéni, illetőleg közösségi helyzet figyelmen kívül hagyásával imígy hangzik: a nevelés a közösség életéből fakadó s arra ható, az egyén kifejlődését tudatosan elősegítő, huzamos ideig tartó szellemi tevékenység, mellyel a fejlettség magasabb fokán levők céltudatosan és tervszerűen alakítják a kevésbbé fejletteket, amíg az alakítást az önállóság ki nem zárja. Az itt meginduló tárgyaló rész hasonló logikai megalapozással van felépítve. A gondolatköröknek puszta megemlítése is sejteti azt a tartalmi gazdagságot, mely Imre könyvének egyik legkiválóbb jellemvonása. A nevelői gondolkodásról, a neveléstudományról és a neveléstanról adott fejtegetéseivel a fentebb említett egyik irányító szemponthoz — a nevelői gondolkozáshoz — ád megvilágító tájékoztatást, míg a nevelés céljait, feladatait, eszközeit, korlátait, sikerének feltételeit és szervezetét tárgyaló fejezetekben a másik alapvető szemponthoz, a nevelői tevékenység tudatosságához vezető utakat jelöli meg. Az e részben feldolgozott anyagból külön kiemelendőnek véljük a személyiséget fejtegető részt, melyben a személyiség úgy jelenik meg előttünk, mint a teljesen kifejlett, határozott, tudatos, nemes egyéniségű ember, — vagyis mint az erkölcsi jellem képviselője; és ki kell emelnünk a nemzetnevelést tárgyaló részt, mely a nemzeti tudatosságra serkent, mert hogy az ember a nemzetben, vagyis a földrajzi viszonyok és a közös mult erejénél fogva lelki közösségben tartozók között él s a nevelés csak a nemzeten át tud az egész emberiségre kihatni. E két fejezet kiemelésével nem a többi fejezetek kisebbrendűségét akarjuk feltüntetni, hanem úgy érezzük, hogy e két gondolatkör a szorosabb értelemben vett pedagógusokon kívül általános érdeklődésre is számot tarthat. S ezzel kapcsolatban tán nem érdektelen megemlíteni, hogy a személyiség fogalmának nevelésügyi irodalmunkban első értelmezője Schneller István (a szerző egykori tanára) volt, a ,,nemzetnevelés"-nek pedig — ennek a Széchenyi gondolatvilágából kisarjadt pedagógiai irányzatnak — épen a szerző a leglelkesebb szószólója. Nem haladhatunk el szó nélkül a nevelés eszközeit tárgyaló fejezet mellett sem, melyben a gondozás, tanítás és gyakorlás tárgyalása kerül sorra; ki kell emelnünk főkép azért, mert a könyvnek magát az iskolai nevelési tárgyaló (s terjedelmében is legnagyobb) részéhez ezek adják meg a vezető szempontokat. A mű második része az iskolát tárgyalja; iskolának és köznevelésnek, az iskola mivoltának, kialakulásának és feladatának, az iskola külső és belső szervezetének kérdései kerülnek itt tárgyalásra. Alig kell mondanunk, hogy ez a rész is az előbbihez hasonló gondossággal, tartalmassággal, emelkedett szempontokkal, a mű alapgondolatát mindenütt szem előtt tartó következetességgel s a gondolatébresztés serken-