Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása

143 ményét feltárni, — tehát műve nem kézikönyv. Az iskolánkívüli nevelés kérdéseit csak annyiban tárgyalja, amennyiben azok az iskolát érintik, — tehát müve nem teljes neveléstan. Nem is gyakorlati útmutatások gyűjteményét adja, — tehát nem aféle vezérlő fonál, mely a nevelés számtalan apró-cseprő eseteiben az eljárásra kész útmutatásokat (mondhatnók pedagógiai recepteket) kivánna felsorakoztatni. A könyv irányító gondolata: az iskolai nevelés tudatossá tétele; a leendő és kezdő tanítót egységes gondolatmenettel akarja visszavezetni az iskolai életbe, melyet mint tanulók hagytak el; indításokat akar adni elméleti meggondolásokra, eszméltetni kiván a nevelés kérdéseiről s míg egyfelől ezáltal a nevelői pályára készülők útját kivánja egyengetni, addig másfelől távolabbra is néz, midőn a nevelés egységét tényül, a köznevelési szervezet egységét követelményül állítván olvasói elé: a nevelés benső egységének kialakulását kivánja elősegíteni. A nevelői gondolkodás tudatossá tételéhez szükségesnek tartja, hogy a tanítói pályára lépő ifjú az iskolát tisztult, eszményi formájában gondolja el, hogy úgy álljon az szeme előtt, amilyennek lennie kellene, szükségesnek tartja annak meglátását, hogy a nevelés munkájának az iskola csak egyik tényezője s az iskolán belül is sok tényező együttes hatásából adódik össze a nevelés; ebből pedig az következik, hogy minden tanítónak a maga szemével kell meglátnia az iskola helyzetét is, meg a maga feladatait is. A feladatok tisztánlátására s a nevelés fogalmának kialakulására pedig már jó eleve azért van szükség, mert a tanító mindjárt kezdetben önálló munkakörbe lép s ebben a saját ítélete szerint kell dolgoznia s ez a tisztánlátás erősíti meg őt hivatásérzésében s ez ad mértéket a tapasztalatszerzésben is. Nevelői gondolkodás és a nevelői tevékenység tudatossága tehát azi a két kiinduló és irányító szempont, mely a könyv anyagát meghatározza. Arra az általános érdekű kérdésre, hogy mi a nevelés? — könyvünk mindjárt a tárgyaló rész elején felel meg. Egyenkint bontogatja ki a fogalom tisztázásához vezető szálakat, melyekből a nevelés definíciójának a szövedékét fonja össze. Ez a fejtegetés a nevelés szó jelentéséből indul ki, mely az embernek emberre irányuló alakító tevékenységére irányítja a figyelmet. E tevékenységben pedig a szellemi úton s a szellemi életre való hatás mozzanata lép előtérbe; a nevelés lefolyásának tanulságaiként fokozatosan bontakozik ki előttünk az, hogy a nevelés hosszú ideig tartó, folyamatos tevékenység, mely az önálló életre készít elő s melyben hovatovább az értelmi elem jut uralomra s hogy a nevelés fejlettebb ember hatása a fejletlenebbre; a nevelői lelkület sajátosságából következik, hogy a nevelés céltudatos hatások tanszerü elrendezése s ez a növendék érdekében történik; viszont a nevelő és a növendék egymáshoz való viszonyából ered az a körülmény, hogy a nevelés folyamán a növendék a nevelő szellemi színvonala irányában folyton emelkedik s ha azt elérte, a nevelés az ő eredeti személyi kapcsolatában véget ér; új szempontot ád a nevelés és közös-