Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A NÉP FOGALMÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ

137 akár egyéb — csak alkalmi és esetleges valami: csak keret és ruha. Következéskép a tömeglényegre a szociológiai vizsgálat legfeljebb szekundér jellegű: csak kerettan s ebből is mindenkor csak egy-egy fajta; -esetleges szempontból ugyanis semmiféle konkrét ismerettárgy fogalmának egész jelentését logikusan feldolgozni nem lehet. A tömegben lényeges primér adottság csak a lélek: a tömegfogalom egészének csak lélektana lehetséges, szociológiája ellenben nem! Ennek nem-látása Geiger törekvésének alapvető, a terve számára mindenesetre végzetes tévedése. De még a következő elméleti fokon is van átfogó mondanivalónk e könyvről. Úgy látszik ugyanis belőle, hogy szerzőnknek legalább ezen a részletterrénumon — t. i. a forradalmin — azért sikerült megírnia a „tömegnek szociológiáját", mert a forradalom, mint szociológiai objektum, részben anyagilag azonos, részben funkcionálisan kapcsolatos a tömeggel. Mi azonban ezt az érdekes komplexumot mélyebben vizsgálva úgy találjuk, hogy itt tulajdonképen mindkét tényező relatív helyzetének különös megfelelése forog csak fenn: a forradalom t. í. épen úgy a közösségi genetikus kötöttségből való kiszakadást s valami tabula rasa alapon való ősrendeződést jelent, ahogy a tömeglélek is az egyéni pszichikai genetikus kötöttségből való kiszakadást és csupasz ösztönös alapon való egységesedést. Az alakulásnak ezen viszonylagos „szerkezetbeli" egybevágása révén a forradalmi „ruha" a tómegléleknek — legtesthezállóbb ruhája! A tömegnek „ruhatanai" közül csakis ilyen, azaz a tömegre nézve mégis csak részleges és formális címen volna tehát épen a szociológiának előjoga a tömegnek tanulmányozására, feltéve természetesen, hogy a forradalomnak formatanára már megvan az előjoga. De ha a forradalmon át a történelem is magáénak szeretné a tömeget? Mert a tömeg a pszichológiának édesanyaságán túl bizony alapjában véve — „vogelfrei!" Szücs-Szomor Lajos. Dr. Kecskés Pál: A házasság etikája. Budapest, 1928. Szent István Könyvek 61. sz. 150 1. A szerzőt a Keyserling-féle „Ehebuch" ösztönözte arra, hogy a katholikus magyar értelmiség számára népszerű formában összefoglalja az egyháznak a házasság erkölcsi követelményeiről szóló tanítását, Ezt nem dogmatikus rendszerben, nem is szociológiai vizsgálódás rendjén teszi, hanem egy igen világos, egyszerű erkölcsbölcseleti gondolatmenet útján. Elmélkedéseit szigorú hitelvi felfogás, a modern problémák ismerete, szociális érzék és erős erkölcsi dogmatizmus jellemzik. Több gondja van a szerzőnek a túlzó vagy immorális nézetek cáfolatára, mint a bajok forrásainak és orvosszereinek vagy akár a problémák jelentkezéseinek vizsgálatára. Általában a gazdasági viszonyok okozta erkölcsi hanyatlásnak tulajdonítja a házasság válságát, amelynek megszüntetésére a vallásos szellem és erkölcsi nevelés fontosságát hangoztatja. Jó szándékú könyv, azonban a jámbor óhajtások körében mozog, az égető problémákat nem a szociológus, hanem az erkölcsbíró szemével nézi és intézi el, úgy hogy a család és a házasság időszerű problémái körül kavargó nézetek tisztázásához alig járulhat hozzá. P. P.