Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A NÉP FOGALMÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ

138 Dr. Rudolf Smend: Verfassung und Veríassungsrecht. München und Leipzig 1928. Verlag von Duncker et Humblot. 178 1. Kari Schmitt „Verfassungslehre"-je mellett az államteoretikusok számára kétségkívül Rudolf Smend terjedelmes monográfiája jelentette az 1928 évi könyvtermés legörvendetesebb eseményét. Emelkedett nézőpontból az integráció gondolatának fényszórója segélyével új meglátások, eredmények, hasznos gondolatok sokaságát tárja elénk ez az alapos megfontoltsággal, nagy körültekintéssel, sokoldalú tárgyi tudással, mindamellett könnyed elegánciával megírt monográfia, mely sikerét nagyrészben a különböző munkaterületek és munkálkodási módok közti összefüggés ad oculos demonstrálásának (,,es kann keine befriedigende... Staatsrechtslehre gebén ohne... klare Begründung in einer allgemeinen Staats- und Verfassungslehre, und keine fruchtbare Staats- und Verfassungslehre ohne eine eigene... Methode, die... ebenso sorgfáltig begründet sein muss, wie die Methode irgendeiner Geisteswissenschaft." Vorbemerkung.) és Kelsen s a vele többé-kevésbbé azonosított „bécsi iskola" elleni állásfoglalásának köszönheti. Smend három részre osztott (Államteoretikus alapvetés L, az ebből vont Alkotmányteoretikus — II. és Positivjogi következmények III.) egyetemes állam és államjog szemléletének kiindulási pontjául szolgáló, az államjog krízisét is jelentő általános államtani krizis, nem tudományon kívüleső okokon, világháborún s az azt követő átalakuláson alapszik, hanem immanens okokra, Max Weber, Meinecke. Troeltsch írásai mellett elsősorban a neokantianismusra vezethető vissza. A G. Jellinek-kel kezdődő kritikai irány vezetett szükségképpen Kelsenhez, az állam szociális valóságának új kanti formulákon alapuló tagadásához. Szerzőnk a szkepszissel és agnoszticizmussal szemben tudatosan állapítja meg az államjog tárgyával azonos szociális állam valóságát, melyhez az ismeretelméleti alapokat nem önálló filozófia, hanem Theodor Litt (Individuum und Gemeinschaft, 1924. 2. Auflage) szolgáltatja. Ezzel Smend munkájának gyökereit a ma szellemtudományának termékeny talajába mélyeszti. Az eddigi materiális államteória csődje világosan áll előttünk az értékproblémának felfogott individuum-kollektivum, individuum-állam, individualismus-kollektivismus, personalismus-transpersonalismus antinómiáinak megoldhatatlan voltában. Ez a probléma helyesen felfogva struktúra probléma Én és a szociális világ, azonban így tekintve sem állítható merev szubsztancialitásban egymással szembe, mert individuum és kollektivum nem izolált elemei, faktorai, tárgyai vagy viselői a szellemi életnek, hanem egy dialektikus egymásnakrendeltség poláris mozzanatai. Ez a szellemi élet minden tudományának tárgya, immanens struktúrájából eredő, phenomenologiai abstrakció útján nyert apríorija, melyet természetesen Smend is eleve feltételez. A szellemi valóság egy részét képező állam, mint ,,geistiges Kollektivgebilde" nem statikusan létező szubsztancia, hanem a tényleges;