Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A NÉP FOGALMÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ

136 mukra kimért határon túl az általánosságok látszatát ébreszteni, másrészt meg konkrét történeti alakulatok maradnak itt azon leírások és magyarázatok híján, amelyek őket — a megfelelő historiographiai szemszögből nézve — megilletnék. Hornyánszky Gyula. II. A szerző műve tanulságos bizonyíték arra, hogy milyen megerőltető szellemi fegyelmezettség, micsoda óvatos-tapintatos és hosszasan kerülgető tárgyalásmód szükséges ily szociológiai témának igazán szociológiai: se lélektanra, se történelemre át nem sikló kezeléséhez. Midőn szerzőnknek művét és törekvését egészében tekintjük, a tudománytan általános teoretikus területére lépünk át, ahol már nem is maga a tömeg önmagáért, hanem rajta keresztül az érte versengő két diszciplínának: a tömegpszichológiának és szociológiának viszonya érdekel bennünket. Ezt a kényes viszonylatot minden eddigi idevágó könyvnél és értekezésnél, mert minden róla csupán okoskodó elméletnél biztosabban megvilágította Geigernek nagystílű erőfeszítése, amely eredetileg egyenesen arra irányult, hogy e függő kérdést a szociológia nevében tudományos gyakorlat által rendezze. De mondjuk ki mindjárt: a vállalkozásnak tudományelméleti főtanulsága épen abban áll, hogy ez a kísérlet egészében határozott fiaskóval végződött. Ugyanis szerző saját szavai szerint: ,,Der Massenpsychologie eine Soziologie der Masse gegenüberzustellen, war die ursprüngliche Absicht dieses Buchs." Siker esetén tehát a tömegnek, azaz minden tömegnek szociológiáját tartalmazta volna e munka, megdöntve ezáltal a tömegpszichológiának egyedüli illetékességét a tömegjelenségek egyetemes területén. Ámde, Geiger vallomását folytatva: ,,Dabei wurde alsbald klar, dass ein soziologischer Massenbegriff nur im Zusammenhang mit dem Revolutions-Phánomen begründbar ist." (VII.) így azután általános tömeg szociológia helyett csak a tömeg egyik fajtájának, t. i. a forradalminak szociológiája, sőt ha az eredményi kerekebben kiemeljük: magának a forradalomnak szociológiája lett a könyvből (1- az alcímét). E témaeltolódás nem esetlegesen, hanem szükségképileg állt be s a kitűzött feladat logikai alapjainak ellenmondására utal. Épen ezeket az elméleti alapokat kell itt nekünk részint szerzővel szemben, részint pedig helyette tisztáznunk. Ha egyszer a tömegnek mint tömegnek, nem pedig társadalmi vagy történelmi alakulatoknak akciójáról van szó, akkor ennek természetes magyarázata a priori csakis valamennyi tömegnek közös lényeges jegyéből, t. i. specifikus hatékonyságukból fog kiindulni. Azonban már e kezdőponton kitűnik egyrészt, hogy ez a minden esetben meglevő hatékonyság nem minden esetben, tehát a tömegfogalomra nézve csak esetlegesen megy át „akcióba", másrészt pedig tudatossá válik az a döntő momentum, hogy a tömeg ezen sajátos hatékonyságát kizárólag — egészen az azonosságig! — épen amaz egységes koncentrált aktualitástól nyeri, amit a tömeglélek szóval szimbolizálunk. A tömeg épen e belső lelki egység által áll fönn, illetőleg tekinthető egységnek s e formanélküli belső létfenntartón kívül semmi, a tömegegységre nézve külső szervezeti formára nem szorul ahhoz, hogy tömeg legyen: in se tekintve nincs is ily formája. A tömegre nézve tehát minden, egyáltalán minden külső megjelenési alak — legyen az akár pl, forradalmi, akár háborús,