Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Népünk és nyelvünk.

129 tőkeérdekeltség, mely vagy eddig kivívott pozícióját védelmezi, vagy pedig az újabb profitlehetőségek várát ostromolja. Minthogy pedig a tőkeérdekeltségek törekvéseinek az individualizmus kedvező, nem valószínű, hogy a konzervatív kormány alatt ezen problémáknak radikális megoldására történjenek kísérletek. (London). Horváth Lóránd. A vidéki tudományos élet örvendetes eseménye a Szegedi Alföldkutató Bizottság megalakulása. Feladatául a néprajz, társadalomrajz és a nyelvészet művelését, az alföldi magyarság ily vonatkozású adatainak összegyűjtését és feldolgozását tűzte ki. A nálunk mindig kész ajkbiggyesztő szkepszist nyilván az új szegedi alakulás sem kerülheti ki. Lesznek, kik újabb társulás és folyóirat szükségtelen voltáról, az erők szétforgácsolódásáról, az alföldi puszta sivárságáról fognak beszélni, vagy idejétmulta és már a mult század közepén letarolt mezőkön való tallózás meddőségéről. Mi az igazság ezekben a baljóslatú kritikai megjegyzésekben? Talán semmi. A magyar tudományosság csak nyerhet abból, ha a vidéki egyetemi városokban új műhelyei támadnak a kutatásnak, ha mozgósítják a még fel nem ébredt érdeklődést, ha új generáció számára törik a talajt, ha gyökérszálakkal hálózzák be a fővárosból el nem érhető területeket. A centralizálással egyenes arányban csökken a tudományos kutatás buzgalma, az erők szétforgácsolódásáról tehát kár beszélni. Az Alföld „sivársága" sem akkora, mint azt a pesti kávéházban elmélkedők képzelik. A mult század sok nyelvi kincset hozott ugyan felszínre, a népdalok és népmesék terén sem ígérkezik már bő aratás, de nem szabad feledni, hogy a nép élő, szakadatlanul termő és teremtő valóság, amely folyton változik s ma éppen nem az, ami a mult század közepén volt. Petőfi nem győzné bámulni, mi lett a romantikus pusztaságból, hogy megnőttek a falvak, hogy elszaporodtak a tanyák, meggyérültek a gulyák és ménesek, mennyi a dolgos kéz, az ember. Az a negyedfélmillió magyar, aki a nagy magyar alföldnek ma is kezünkben levő részében lakik, megérdemli, hogy egy kis külön figyelemben részesüljön. Nem kell félni attól, hogy kevés lesz a gyűjtésre és feldolgozásra érdemes anyag. Az alföldi nép maga sem egységes, mint földje sem az. Ami Pestről nézve egyszínű tábla, az valójában tarka mozaik. Itt az ideje, hogy végre komoly, tárgyilagos és rendszeres kutatás fesse meg az alföldi magyarság realisztikus arcképét s ennek nélkülözhetetlen feltétele annak a programmnak végrehajtása, amelyet a Szegedi Alföldkutató Bizottság tűzött maga elé. Bibó Istvánnak, a Népünk és Nyelvünk szerkesztőjének és főmunkatársainak, Horger Antalnak és Cs. Sebestyén Károlynak, igazán ÉS NYELVÜNK. Társadalomtudomány 9