Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1929 / 1-2. szám - Népünk és nyelvünk.
13G szép és fontos feladatuk ennek az alföldkutató munkának megszervezése és irányítása- Munkájuk elé a legnagyobb várakozással néz a hazai szociológia is, amelynek az új folyóirat ép úgy gazdag anyagot szállíthat, mint a néprajznak vagy a nyelvtudománynak. Négy évvel ezelőtt, amikor a Magyar Társadalomtudományi Társulat megalakult, ügyvezető elnökünk, Heller Farkas mutatott rá a szociográfia nagy fontosságára.1 E téren mégis vajmi keveset tudott folyóiratunk nyújtani. Talán nem lesz felesleges, ha megkíséreljük e jelenség okaira röviden rámutatni. Talán a német elméleti szociológia hatása alatt s talán nem kis részben a jogászi formakereső műveltség-irány eredményeképen, nálunk a kutatók érdeklődése túlnyomó részben egyes elméleti kérdések felé fordult. A társadalmi szervezeteket is inkább a jogrendszerbe való beilleszkedés, tehát formális-statikai szempontból vizsgálják mint tartalmi-dinamikai szempontból s ez utóbbinak a fontosságát hazai szociológusaink egy része nem is érzi. Sokan úgy vélik, hogy a társadalom tárgyi ismeretéből elég annyi, amennyi a köztudatba eljut s szociológiai elméleti munkájuk is az így határolt ismeretek nyújtotta lehetőségekhez alkalmazkodik. Ezért olyan sok a logikai produkció, a spekulatív munka még azokban a dolgozatokban is, amelyeknek elméleti megalapozása egyszerűbb feladat. Talán nem tévedünk, ha a tárgyi érdeklődésnek ezt az elégtelenségét azzal hozzuk okozati kapcsolatba, hogy a szociális érzék nálunk általában fejletlen. Sok megfigyelés eredményeként állíthatjuk, hogy a helyzet javulása az olvasók körében erősebb, mint az íróknál. Bizonyára nehéz közállapotaink s a magyar sors tragikus csapásai is siettetik a liberális korszellemben szinte teljesen elsenyvedi szociális érzék újjászületését. Amit nem tudott táplálni az üres, hazug frázisokba öltözött szó-nacionalizmus, azt kisarjasztotta a nemzet életakarata s az újabban mind nagyobb erőre kapó faji gondolat. Az a tudomány, mely másoknak is használni akar, nem érheti be a kápráztatás látszat-sikereivel s előbb-utóbb rájön arra, hogy a társadalomtudomány tárgya végre is a társadalom, amelynek közvetlen megismerése még sem lehet az eredmény szempontjából közömbös, vagy pláne felesleges. A magyar szociológia plain air-korszaka közeledik. Nem Pest, hanem a vidék, a lassúbb tempójú és magyarabb élet lesz megjelölésének első tárgya. S bizonyára az sem véletlen, hogy az első nagyobb szabású kísérlet, az első munkára szervezkedés abból a városból indult ki, amelyben a szociológia iránt eddig is a legtöbb megértés volt tapasztalható, ahol elnökünk, Hornyánszky Gyula, a szociográfia speciális magyar feladatait kifejtette s ahol a Társadalomtudomány megindítója él és szervezi az alföld népének megismerésére irányuló munkát. Szombatfalvy György. 1 Társadalomtudomány 1925. évi. 10. 1.