Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - ANGOL TÁRSADALMI PROBLÉMÁK

128 zakban megtiltotta az orvosoknak a contracepció érdekében való tanácsadást. Annak a megértésére, hogy a fogadás miként válhatik problémává, melynek megoldása vagy megnemoldása az emberek millióinak sorsára gyakorol jelentékeny hatást, szintén az angol mentalitásra és az angol viszonyokra kell utalnom. Az angollal a fogadási ösztön veleszületett, A kis gyerek fogadásból kísérletet tesz a félig befagyott tavon való átkorcsolyázásra, a kishivatalnok a Cityben ebédideje alatt a kollégájával arra fogad, hogy kinek a zsebében van több váltópénz. Bármely tárgyú vitát fogadással fejeznek be, ha nem tudják egymást meggyőzni. Az évenként rendezett egypár nagy lófuttatáson (Calcutta Sweep Stake és Stock Exchange) való fogadásra clubok alakulnak, ahol a kispénzű emberek shillingjeit rakják össze, hogy nagyobb tétekben fogadhassanak és ilyenkor mindenki munkáját felejtve lesi az eredményt. A lóversenyek úgyszólván az egész év folyamán tartanak. A másfél évvel ezelőtt bevezetett agárfuttatások céljaira, melyeket a nagyobb látogatottság kedvéért este villanyvilágítás mellett rendeznek, hónapok alatt öt-hat pálya épült, ahol esténkint és pályánkint 60—80 ezer ember szorong, izgul és — fogad. Mert hiszen minden csak addig érdekes, amíg ,,betting"-ről (fogadásról) van szó. Ilyen körülmények között érthető, hogy ennek a fogadási láznak a mérséklésére liga alakult: a játékellenes liga (Anti-Gambling League). Ez propaganda útján igyekszik meggyőzni és fölvilágosítani az embereket a játék okozta erkölcsi és anyagi elzüllés veszélyeiről, továbbá az új pályaengedélyek kiadását igyekszik megakadályozni. A játékosok egyetlen, de Angliában igen hatásos érve az egyén jogának a sérthetetlensége, amit ebben az esetben ezeknek az igen nagy hasznot hajtó vállalkozásoknak a hatalmas tőkéje egyelőre eredményesen támogat. A munkanélküli jövedelem vonz, pedig a játék ellenzői épen ennek az erkölcsi hatásától féltik legjobban Anglia polgárait. A törvény megengedi, hogy a vagyonos ember fogadás céljaira hitelt vegyen igénybe, de ugyanezt megtiltja a szegény embernek. Egyébként a törvény intézkedései csak a fogadások technikai lebonyolítását szabályozzák. Az itt rövid vázlatban ismertetett három probléma eshetőségeinek mélyebb átgondolása után önként fölvetődhetik a kérdés, hogy az angol kormány miért nem avatkozik bele ezeknek a megoldásába, vagy ha beleavatkozott, miért nem erélyesebben tette azt. Hiszen amint látható, mindegyik nagy veszélyeket rejt magában társadalmi és gazdasági szempontból. Nehéz volna erre röviden felelni, de válaszul legyen elég annyi, hogy az angol az egyén szabadságát magánéletében, a társadalomban és az állammal szemben a lehető legteljesebb épségben akarja megtartani. Amint tiltakozik a magánegyének részéről jövő legkisebb háborgattatása ellen, épúgy idegenkedik az állami beavatkozás gondolatától, legyen bár a kormány tagja, vagy az állam legegyszerűbb polgára. Ezen az angolokra oly jellemző individualizmuson kívül azonban még egy igen hatalmas tényező szól bele a most érintett problémák körüli harcba és ez a minden egyes probléma mögött elhelyezkedett