Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Freud és a pszichoanalizis

FREUD ÉS A PSZICHOANALÍZIS. L Minden tudományos elméletnek megvan a maga lírai gyökérzete. Még a fizika és vegytan alapelgondolásaihoz is régen volt emberek szíve vére tapad. Csak egyik felükkel nyúlnak a valóságba, a másikkal első elgondolójuk életsorsa, élményei, tapasztalatai felé mutatnak. A vegytan formulái bevilágítanak az anyag rejtelmébe, de ugyanakkor fikciók is, egy ember teremtő képzeletének a virágai. A dolgok önmagukban megfoghaíatlanok, fogalmazni kell őket s a fogalmazás menthetetlenül hozzáadja az embert a valósághoz. Ép a mi korunk a bizonyság rá, hogy csak egykét új ténynek kell felbukkannia s az ürügy tények új fogalmazásokba zökkentik a fizika és matematika legállandóbbnak hitt igazságait is. Mennyivel inkább így van ez a pszichológiában. A lélek, bár orgánumában tagolt, működésében egyetlen összefüggő, oszthatatlan elem. Folyton bomló, folyton új konstellációkba csapzó hullámzásával szemben nyelvünk minden ráerőszakolt kategóriája otromba erőszak. Képzet, emlék, asszociáció csak naiv névtagolásai egy folyamatnak, amely maga tagolhatatlan. A vizet vágjuk velük és a levegőt parcellázzuk. A lélek egyebet sem tesz, mint megnyilatkozik, a valósága ott van bennük, ez a legközvetlenebb valóságunk s mégis: csak durva segédfogalmak ablakain át pillanthatunk bele. Ép ezért a pszichológiai tények fogalmazásában s rendszerezésében a fogalmazó a tudományos-líra orgiáit ülheti. Aki az egész elmeéletet magyarázza, ellenállhatatlanul odazúdítja a magyarázatba egész múltját, minden érdekét, gyűlöletét és szeretetét. Ugyanaz a jelenség minden fogalmazásban más súlyt és jelentést nyer, ahogy az analitikus geometriában is az új koordináta rendszer az egyhelyben maradt pont számára is új koordinátákat jelent. A tények betörés ürügyeivé és kibontakozás-anyagává válTársadalomtudomány 1