Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - NEMZETI ÉLETVÉDELEM ÉS A VAGYONÁTRUHÁZÁS JOGÁNAK KORLÁTOZÁSA

125 2. Az eszme megvalósítása ne történjék oly alakban, amelyet magánjogunk rendszere nem ismer, hanem valamely meglévő intézmény kereteihez alkalmazkodjék. Fel lehet használni pl. a kötelesrész intézményét azzal a fikcióval, hogy minden nagykorú állampolgár után marad egy ismeretlen, elhagyott gyermek, akit a hagyatékból kötelesrész illet. A kötelesrészül jutó vagyonhányad lehetne a valóságos gyermek köteles részével egyenlő vagy ennek valamely állandó hányadrésze. 3. Az öröklési jog tervezett reformja adjon alkalmat az örökhagyó magábaszállására és autonóm rendelkezésére — aként, hogy az örökhagyó maga határozhassa meg azt a gyermekvédelmi közcélt, amelyre a törvényes hagyatékrész fordítandó. Az örökhagyó rendelkezésének hiányában az illető vagyonrész az országos gyermekvédelmi alapot illesse meg. 4. Az életvédelmi kötelesrész leadásának kötelezettsége, mint egyetemes nemzeti célt szolgáló közteherviselés, lehetőleg általános legyen. A testi és lelki termékenység relativitását felismerve — a reform ne adjon alkalmat a legszemélyesebb életviszonyokba való beavatkozásra, egyeseknek különleges joghátrányokkal büntetésére és osztályizgatásra. A kötelesrész rendszeréből úgyis az következnék, hogy minél több gyermekű a szülő, annál kisebb hányad jut hagyatékából a nemzeti életvédelemre. A kötelesrész szolgáltatása alól csak kivételesen legyenek mentesíthetők a csekély értékű hagyatékok, illetőleg a sokgyermekű vagy szegény örökösök. 5. A közcélú kötelesrész szolgáltatása helyettesítse az örökösödési illetéket. 6. Az öröklési jog ily irányú reformjának megvalósítása esetében ejtessék el az agglegényadó terve. Ilyen megoldás a felvetett eszme ellen felhozható legtöbb érvet hiábavalóvá tenne. Célja nyilvánvalóan nem a szaporodás fokozása volna (amit nehéz közviszonyok közt sokan helytelenítenek), hanem a jognak és az emberi léleknek megnemesítése útján a nemzeti életvédelem újabb eszközeinek feltárása; nem avatkoznék — avatatlanul — az emberi lélek legbonyolultabb és a családi élet legrejtettebb titkaiba; nem sújtana egyeseket különleges joghátrányokkal, hanem a nemzeti szolidaritásnak adna újabb általános megjelenést; nem büntetne, hanem a gyámolításra szorulók megsegítésére nevelne; nem zavarná az élők közötti vagyonforgalmat és a gazdasági életet, mert csak halál esetére szólna, mikor úgyis minden vagyon gazdát cserél; nem kivánna bonyolult szabályozást, mert hiszen az örökhagyó és a kötelesrészes viszonyát az általános magánjog pontosan meghatározza. Végül általa a gyermekvédelem ahoz az előnyhöz jutna, hogy a közcélú kötelesrész nem olvadna az államkincstár nagy gépezetébe, hanem közvetlenül gyermekjóléti célra fordíttatnék. Ilyen alakban — nézetünk szerint — a felvetett gondolat tüzetesebb megfontolásra tarthatna számot. tunyoghi Szűcs Kálmán.