Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - ANGOL TÁRSADALMI PROBLÉMÁK

126 ANGOL TÁRSADALMI PROBLÉMÁK. Februárban az angol folyóiratok száma eggyel gyarapodott. Míg az eddig megjelent minden heti vagy havi ,,review" nyiltan vagy burkoltan határozott politikai, társadalmi, vagy gazdasági irányt követ és ezek érdekében száll síkra, addig az új folyóirat, a „Controversialist" amint a szerkesztő előszava mondja és a füzet is bizonyítja, azt tűzi ki céljául, hogy az élet minden problémáját illetőleg kontradiktorikus módon keresse az igazságot. Ezért a problémákra vonatkozó összes ellentétes nézeteket igyekszik megszólaltatni annak egy-egy kiváló képviselője által. Sociológiai, vallási, filozófiai, társadalmi, politikai vagy bármely más, tudományos kérdésben nyilt porondja akar lenni az ellentétes felfogások irodalmi küzdelmének, melynek eredményét maga az olvasó közönség dönti el magában és magának, a szerkesztő minden befolyásolása nélkül. A „vitázó lap" munkatársai egymástól függetlenül és egy időben adják elő mondanivalójukat. A „Controversialist" szerkesztője a következő számban közli az előző fejtegetésekre adott válaszokat. Több igen érdekes politikai és vallási probléma mellett az angol népjóléti problémák három legfontosabbikát találjuk „pro" és contra" hozzászólások alakjában: a prohibiciót (a szesztilalmat), a „birthcontrol"-t (az utódállítás megszorítását] és a fogadást (játékot). A prohibicióért való küzdelem abból a megállapodásból indult ki, hogy az iszákosság az általános elszegényedést, a bűnözésre való hajlamosságot, a betegségeket és a halálozást nemcsak hogy előmozdítja, hanem ezeket egyenesen előidézheti. Az alkohol elleni küzdelem pusztán társadalmi keretek között régebben is megvolt, de kényszerítő eszközök híján, nem oldhatta meg a problémát. A háború után Amerika „dry"-jei (a „szárazok", így nevezik az alkoholelleneseket), keresztülvitték a prohibiciós törvényt és ezzel az egész alkoholellenes mozgalomnak óriási lökést adtak. Ennek a törvénynek az életbeléptetése a legalkalmasabb időben történt. A háborús termelésről a békés termelésre való átmenet Amerikában sem ment minden zökkenő nélkül. 1919-ben a munkanélküliek száma 5 millió körül mozgott. Ekkor vezették be a prohibiciót, melynek hívei nem mulasztják el, hogy az azóta természetszerűleg bekövetkezett és szinte soha sem álmodott gazdasági föllendülést a prohibició kizárólagos eredményeként könyveljék el. Anglia sokkal enyhébb eszközökhöz nyúlt az alkoholellenes küzdelemben. A konzervatív angol, aki az egyén szabadságát minden állami beavatkozással szemben óvja, megelégedett olyan intézkedésekkel, melyek a „public bar"-okban (korcsmákban) az italkiszolgálást a napnak csak bizonyos óráiban engedik meg, este 10 órai zárórával, sőt a legelőkelőbb éttermek sem szolgálhatnak ki szeszes italokat ételek nélkül 11 óra után. Ezzel karöltve járt az italfogyasztási adók jelentékeny fölemelése, ami annál súlyosabb, minél erősebb italt fogyasztanak. Egy üveg whisky háború előtt 4 és fél shillingbe került, ma 12 és félbe, ebből 8 és fél shilling előre levonandó italadó címén. Ennek eredménye lett, hogy Angliában a whisky fogyasztása csökkent, míg a