Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - NEMZETI ÉLETVÉDELEM ÉS A VAGYONÁTRUHÁZÁS JOGÁNAK KORLÁTOZÁSA

121 állapítani, hogy Tisza István már politikai alapfelfogásánál fogva sem számítható a liberálisok közé. Mert ő is első sorban nacionalista, aki. minden kérdést abból a szempontból ítél meg, hogy mit jelent az a nemzeti közérdeket tekintve. Már pedig ez a szociális nemzeti álláspont teljes ellentéte bármely individualisztikusnak („national-liberal": fából vaskarika). Egyes politikumokból (agrárvámtól, hitbizománytól, választójogtól) eltekintve Tisza vallásosságát sem fogjuk majd a liberalizmussal összefüggésbe hozni; hiszen nem liberális az, aki erőtlenségének tudatában nemcsak az egyéni sorsot, hanem az egész emberiségét az isteni akarat és öncélúság védelme alá helyezi (Tisza ettől a gondolattól még mint hisztorikus sem tud szabadulni). Liberális elemeket mindenesetre sűrűn fogunk majd Tisza politikai gondolkozásában is találni. Különösen ott bukkannak azok elő, ahol ő messzemenő határig hódol be a közelmúltban hagyományosnak mondható azon felfogásnak, mely az egyéni erőforrásokat túlbecsüli a társas feltételek rovására, s amely a jogállam elméleti konstrukciója alapján és keretei között inkább egyéni izoláltságukban, mintsem társas összefüggésükben szemléli és akarja irányítani a szociális jelenségeket. Mert itt kell keresnünk a végső okát annak a körülménynek, hogy Tisza nem ismerte fel a zsidókérdés jelentőségét; hogy minden szociális érzése ellenére az úgynevezett szociális védelem és támogatás feladatainál lehetőleg kerülni óhajtotta az állami hatalom bevonását, s hogy a nemzetiségi problémát — a végső eredmény tekintetéből mindenesetre egészen irreleváns módon — a kelleténél nagyobb optimizmussal fogta fel. Mint látjuk, efféle analízis segítségével Tisza személyével kapcsolatban a kritikai kísérletekig is el tudunk jutni. Az ő nagysága elbírja az ilyen bírálatot, még ha fel is tesszük, hogy ez rejt valami csekélyét az igazságból. Az ő nagysága csakugyan nem szorult rá arra, hogy tetteit és szándékait a „liberalizmus" nevével igazoljuk, mintahogy a liberalizmus nyilvánvaló tévedései sem érdemlik meg, hogy ezeket viszont Tisza nevével takarjuk. Korántsem kívánom azt állítani, hogy akár az egyik, akár a másik igyekezet Barabási Kun Józsefnek tudatos akarata volt. Én csak annak bizonyítására vállalkoztam, hogy módszere és „liberalizmusa" nem alkalmas Tisza egyéniségének elemzésére. Az egyke elleni küzdelem vitáiban állandóan felmerül az a terv, hogy az egykés nép vagyonátruházó jogát korlátozni kell. Hazánkban főkép Schneller Károly,1 Ravasz László, Kovács Alajos,2 Geöcze Hornyánszky Gyula. NEMZETI ÉLETVÉDELEM ÉS A VAGYONÁTRUHÁZÁS JOGÁNAK KORLÁTOZÁSA. 1 Népesedéspolitikai-többtermelés 1922. Szülési arány és vallásfeleke zet 1923. - Társadalomtudomány 1924. évf. 18., 29., 35. 1.