Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Tisza István "liberálizmusa"

FIGYELŐ. V TISZA ISTVÁN „LIBERALIZMUSA".1 Szép könyvvel gyarapodott a Tisza István személyével foglalkozó irodalom, amely örvendetes módon évről-évre gazdagabb lesz, Debrecen tanárai fogtak ez alkalommal össze, hogy hálájukat egyetemük „megteremtője" iránt tíz olyan értekezéssel rójják le, amely másmás szempontból állítja elénk Tisza István alakját. Személyes visszaemlékezések alapján beszél Pokoly József a „geszti otthon"-ról, bemutatva ilyképpen azt a milieu-t, melyben a Tiszák 150 esztendő óta élnek, s amelynek szelleme azóta rányomta a maga bélyegét e kiváló családnak minden egyes tagjára. Szentpéteri Kun Béla Tisza István ifjúkori leveleit tárgyalja. Valóban megdöbbentő a bennök nyilatkozó koraérettség; az erős judicium, Tisza István vezértulajdonsága, már a 15 éves gyermeket biztos kézzel kalauzolja a legszövevényesebb érzelmek útvesztőjében. Azután ugyancsak Kun Béla szól Tiszának a református egyházhoz való viszonyáról. A szorosabb értelemben vett analitikus értekezéseket Darkó Jenő vezeti be Tisza etikai eszméit fejtegetve. A sztoicizmussal igyekszik öt közelebbi kapcsolatba hozni. Hát hiszen Tisza István kétségenkívül „sztoikus" volt; de történeti vonatkozásban csak annyira, amennyire minden hithű reformátusban van valami a sztoa tanításaiból (ha ugyan Dilthey-ék még ezt az összefüggést is nem túlozzák egy kissé). Tisza közgazdasági dolgozataival lllyefalvi Vitéz Géza foglalkozik; viszont a „hisztorikus"-t Baranyai Béla mutatja be érdekesen, bár nem könnyű nyelven és ellentmondásoktól nem mentes okoskodással (ha III. Napóleon részéről a bölcsebb és előrelátóbb politika az lett volna: szabad folyást engedni a német egység törekvéseinek, akkor itt Napóleon gáncsvetéseinél nem lehet a „logikum" és „ethikum" összeütközéséről beszélni). Ugyancsak Baranyai szedegeti össze a külföldi háborús emlékiratokból a Tiszára vonatkozó megemlékezéseket. Hálásan vesszük a Czernin-ek, Marguttí-ak, Conrad-ok stb. könyveiből vett idézeteket; de ép a dolgozat teljes értékének szempontjából nem tudunk abba belenyugodni, hogy Take Jonescú: Souvenirs-jei (Paris, 1919. Pajot et Cie!) „nem állottak a szerző rendelkezésére", s azon Poincaré1 Tisza-emlékkönyv. Gróf Tisza István halálának tizedik évfordulójára írták a Tisza István-Tudományegyetem tanárai. Debrecen. 1928. 296. 1.