Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - A MAGYAR DEMOKRÁCIA VÁLSÁGA

38 gársággal együtt a középosztálynak azt a másik rétegét alkotta, melyet általában intelligenciának nevezünk. A középosztálynak ez a tagoltsága és megosztottsága egyik szociológiailag is felismerhető és bizonyítható oka a magyar demokrácia mai válságának. Nem volt életerős polgári társadalmunk, nem volt öntudatos középosztályunk s ami volt, az is. önmagában meghasonlott s legkevésbbé sem volt homogén. Pedig a homogenitás egy társadalmi osztály politikai és gazdasági jelentőségének első feltétele. Amig tehát azok a magyar társadalmi rétegek, melyek a politikai életet döntően befolyásolták, elsősorban a magyar társadalmi hierarchia első fokain helyezkedtek el, önmagukban homogének voltak s egy erős érzelmi közösséget képeztek, addig a hierarchia következő, lejebb haladó foka már tagolt és nincsen meg a társadalmi kapillan fásnak az a természetes lehetősége, mint pl. az angol társadalomban. A középosztálynak ezt a másik oldalát, mely épen a társadalmi közlekedés lehetőségének hiányában az összeforradást megkísérelni sem tudta, bizonyos ösztönös előítéletek és averziók is rezerválttá tették. Többé-kevésbbé idegenül állott szemben a nemzeti élet problémáival, mert hiszen soha sem volt aktiv részese az államhatalom intézésének, A rendi társadalomnak egyöntetű szervezete, a Werbőczy elv: una eademque nobilitas, már jóval a rendiség megszűnte előtt megbomlott. Ha a nemzeti életerő jeleként emlegetjük is, hogy a magyar nemzet a hűbériség gondolatát sohase fogadta be, úgy ez közjogi értelemben tényleg meg is áll. Hogy társadalmilag nem a hűbériség eszmeköréből fejlődött-e ki a habsburgi arisztokrácia, ez külön vizsgálatot igényelne. A magyar osztályképződésre a habsburgi uralomnak különös befolyása volt; mert hiszen az osztályképződés alapja nagyban és egészben a nemzeti élet szemszögéből nézve egy aniiszelekció volt, mely az osztályok kialakulásának természetes és nemzeti szempontból egyedül helyes útját megakadályozta. De a vármegyékben ott élt a gravaminális táblabíró, a birtokos középnemesség, mely hordozta és megőrizte a nemzeti ideálokat. Amikor 48-ban ez a nemesség önként abdikált vagyoni és politikai kiváltságáról s egy erős ugrással és nem kellő megfontoltsággal bevezetett itt egy új aerát, a felszabadított erőkkel már bírni többé nem tudott. Amig tehát megelőzően, 48 előtt, a középnemességben adva volt az erős nemzeti középosztály, az ezt követő kor-