Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - A MAGYAR DEMOKRÁCIA VÁLSÁGA

37 dásnak élő részeivé válnak. De szükségképen elmúlik belőle mindaz, ami a fejlődés rendén elmulandónak találtatik mindenekelőtt a legvészesebb elv: a laisser fairé, laisser aller. Hiába a nemzetek, ha már nagy organizmusok gyanánt valóra váltak, természetes koncentrikus problémájukat nem a szabadversenyt dekretáló gazdasági és politikai rendben, hanem olyan szintézisben keresik, mely a nemzet helyes megszervezésének, belső ereje kifejleszthetésének természetes garanciája. * A magyar demokrácia válságának vizsgálatánál mindenekelőtt az a kérdés, hogy volt-e olyan réteg, melyre ez a demokrácia támaszkodhatott s volt-e ennek a társadalmi rétegnek olyan politikai súlya, mely a demokráciát tényleges politikai tényezővé tehette volna? Kétségtelenül volt. Az előbbiekben mutattunk reá. De akkor, mikor a politikai hatalmat hordozó rétegek (Magyarországon nem volt oly bő társadalmi tagozódás, mely a politikai és társadalmi rétegeket egymástól elválasztani tudta volna), magukévá teszik a liberális politikai és államszemléletet, melyben bennefoglaltatott a demokráciának magyar értelmezése is, e politikai vezető rétegek csakis a liberális dogmákat hordozzák, mint a demokrácia jelszavait. 48 nagyszabású kérdése, melyben a legtöbb és a legnagyobbszerü volt a szociális reform s ez tette e korszakot annyira becsessé, az abszolutizmusba jutva, a demokrácia ügyének már nem kedvezett. A nemzetről volt szó, ki gondolt volna ilyenkor olyan politikai programmal, mely csak egy szabad nemzetnek lehet sajátja? A magyar társadalom erősen hierarchikus szervezet. Két erős osztálya: az arisztokrácia és a parasztság, bármennyire is magyarok, valami ösztönös idegenkedéssel állanak szemben egymással, de néha a nemzettel is. A középbirtokos osztály, mely — ha vagyonát nem vitte el a jobbágyfelszabadítás, az abszolutizmus passziv ellentállása és a liberális korszak agrárellenes közgazdasági politikája, a háború és háború után nagy gazdasági konvulziója, inkább hozzásimult az arisztokráciához, ha műveltségben és személyi kulturáltságban nem is. de politikailag és társadalmilag egyazon jelentéssel bírt, mig a középosztály másik része, amely vagyonát vesztette, a hivatalokban helyezkedvén el. a parasztság feltörekvő rétegeivel, a bevándorlottakkal, az asszimiláltakkal és a városi pol-