Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - A MAGYAR DEMOKRÁCIA VÁLSÁGA

35 csaknem kizárólagos vezetőeszméje. Ma már bizonyos vonatkozásokban világnézeti kérdéssé mélyült el. A magyar nemzet is szembekerült ezzel a problémával s eddig a lehetséges keretekben meg is oldotta. A magyar alkotmány rendisége dacára erős demokratikus vonásokkal is bírt. De a valódi jellegét az 1848-as átalakulásban mutatta meg, mikor a városi polgársággal szemben a szabadelvű nemesség mondotta ki a közteherviselés elvét és a jobbágyrendszer eltörlését. A nemességnek az a nemzedéke, mely hitt a szabadelvű és demokratikus reformok nemzeti jelentőségében, alárendelte a maga osztályérdekét a nemzet egyetemes érdekének. E nagy nemzedék nemes szabadelvűsége és tiszta demokráciája teremtette meg az új magyar társadalmi berendezkedés alapjait s tette lehetővé az erőteljes nemzeti fejlődést. Épen az mutatja a 48-as nemzedék demokráciáját, hogy demokratikus és szociális reformjai és célkitűzései túlélték a nemzetet már kétszer ért katasztrófát. Tehát volt magyar demokrácia, tettekben, intézményekben megnyilatkozó s ma vizsgálnunk kell, hogy van-e egyáltalán magyar demokrácia, van-e arra szükség s vájjon az a mentalitás, mely demokráciát kíván, nem anakronizmus-e csupán? A magyar demokrácia válsága természetesen el nem különíthető a demokráciák általános európai válságától. A válság oka szellemtörténetileg és politikailag egyaránt abban keresendő, hogy a demokrácia, mint szellemi tényező két ellentétes eredő — a fascizmus és a bolsevizmus — hullámai közé került. Noha mindkét fogalom politikailag többet fejez ki s magasabb szintézist jelent, mint a demokrácia, mert fogalmi köre amazoktól nehezen lévén elválasztható, politikailag is a demokrácia hordozására alkalmas rétegek eltűnése miatt a szélsőséges politikai irányzatok között nem tud döntő politikai tényezővé válni. Ebből önként következik az, 'hogy a jelenkor két nagy szellempolitikai mozgalma igyekszik a demokráciából minél több erőt magához vonni, anélkül, hogy észrevenné, hogy ezzel magát a demokrácia lényegét semmisíti meg. Továbbiakban csakis a magyar demokrácia vizsgálatánál kívánunk maradni, mert a demokráciák összefüggéseinek vizsgálata külön tanulmányt igényelne. A magyar demokrácia alapjai 1848-ban vettettek meg, természetes eredményeként a 40-es évek nagy reform-mozgalmának s e korszak nemes idealizmusa nyomta reá bélyegét. Ez a demokrácia 3*