Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - JOGI ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI OKTATÁSUNK REFORMJÁRÓL

29 Jogszabállyal kell tehát kivételt nem tűrően kimondani a jogi és államtudományi karokra vonatkozóan a jogi oktatás reformjának keretében, hogy nyilvános rendes vagy rendkívüli egyetemi tanárrá csak olyan egyének nevezhetők ki, akik a) szaktárgyak köréből már habilitált egyetemi magántanárok, b) kiknek ezenfelül a szakmabeli irodalmi munkásságáról egyetemi tanárokból alakult jelölő bizottság szakmájánál fogva erre illetékes legalább két professzornak, mint tudományos szakértőnek referátuma alapján állapítja meg, hogy az egyetemi rendes kathedrának színvonalán álló ellátása szempontjából megüti az egyetemi tudományos mértéket, c) a tételes jogi tárgyak tanáraitól pedig meg kell követelni el nem engedhető kvalifikáció gyanánt ezenfelül a jövőben, hogy ügyvédi, vagy bírói vizsgájuk is legyen. A tételes jogi tárgyak ugyanis a tulajdonképeni jogászközönségnek az ügyvédi és bírói pályák képviselőinek a gyakorlati kenyérstudiumai. Ezekben a tárgyakban a jogelveknek a gyakorlatban való megelevenedése és életrekeltése nyilvánul meg. Aki tehát ezekben a gyakorlatibb módon érvényesülő tételes jogi tárgyakban igazán otthon akar lenni, nem nélkülözheti a velük való foglalkozásnak azt a gyakorlatát és a részletekbe menő tudásnak azt a, garanciáját, melyet az ügyvédi és bírói vizsga és az annak előfeltételeként megkívánt gyakorlat képvisel. De ettől eltekintve az egyetemi tanárnak a legmagasabb kvalifikációt kell képviselnie és nem szabad kisebb kvalifikációval bírnia semmi tekintetben saját szakmájában azoknál, akiknek tudományos tanítására és kvalifikálására vállalkozik. Helytelen dolog megengedni tehát, hogy a tételes tárgyakból doktori és ügyvédi diplomát adhasson ki, vagy írhasson alá az olyan tanár, aki maga megelőzőleg kvalifikáció hiánya miatt legfeljebb csak mint ügyvédjelölt, vagy bírósági jegyző szerepelhetett volna az illető pályán, de nem mint ügyvéd vagy bíró. Az ilyen professzorból az ügyvédek vagy bírák szemében joggal hiányzik valami. Ennek a szépséghibánál nagyobb hiányosságnak a lehetőségét tehát a jövőre nézve ki kell küszöbölni. Egészen bizonyosra vehetjük, hogy az ügyvédi és bírói kvalifikációval nem bíró tételes jogi professzorok sem a legnagyobb tételes jogászok közül fognának a jövőben kikerülni. Általában véve, ha van pálya, melynek betöltésére nézve a Mright man on the right place" elve a megkívánt funkciók biztosítását, ellenkezője pedig az illető pozíciónak a közérdek sérelmével