Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - JOGI ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI OKTATÁSUNK REFORMJÁRÓL

26 tanároknak egészséges viszonyok között a magántanárok közül kell kikerülniök, ha csak nem akarjuk kvalifikálatlan, tudományos múlttal nem bíró egyénekkel betölteni az egyetemi állásokat, avagy azokat egyszerű elhelyező állomásokká sülyeszteni le. Magyarországon pedig százszoros szükség van rá, hogy törvényes rendelkezéssel mondassék ki, hogy jogi és államtudományi karokra nyilvános tanárokat csakis szakmájukból habilitált egyének közül lehessen kinevezni. Erre az intézményes garanciára szüksége van a tudománynak, mert megakadályozza, hogy puszta publicistikai, vagy politikai érdemek egyetemi tanári állással legyenek jutalmazhatók a tudomány rovására, aminek veszélye a jogi és államtudományi karokon a legégetőbb. Attól ne féljünk, hogy emiatt a garanciális intézkedés miatt talán majd világraszóló, de nem habilitált tudományos nagyságok esnek el a nyilvános kathedráktól. Miért akadnának ezek a nagyságok éppen a szóbanforgó magántanári kvalifikációval nem bírók között? Vagy ha (mondjuk) akadna is valami elismert nagy tudományos tekintély, aki véletlenül nincs habilitálva, de professzor akarna lenni, akkor egy ilyen nagy tudósnak csak akarnia kell, hogy magántanárrá habilitálják. Teljesen kizártnak tekinthetjük tehát, hogy a jogi, illetőleg államtudományi professzori pályára készülő nagy tudós a magántanárságot ne tudná megszerezni, hacsak olyan egyéb impedimentumok nem forognak fel vele szemben, amelyek a rendes tanárságra való tekintettel csak még inkább érvényesek. A magántanári képesítés kötelező kikötése ekként nem azokat akadályozza meg a kathedrák elnyerésében, akik jogi, vagy államtudományi tudományos irodalmi munkáikkal tanúságát adták arravalóságuknak, hanem ellenkezőleg azt a törtető elemet, amely kényelmetlennek tartja a klasszikus tudományos retortákon és munkásságon való keresztülvergődést és könnyűszerrel, kisebb fáradsággal és a szaktudományos monográfia megírásának és kritikájának terhei nélkül akar hivatásos tudósok félretolásával kathedrához jutni. Az egyetemi pályán különösen nem szabad megengednünk, ha komolyan vesszük azokat, hogy valaki olyan tudományos grádusokat osztogathasson, amelyeket maga megszerezni nem tudott, vagy nem akart, vagy melyhez a fáradságot a maga részéről sajnálta. Nálunk annál nagyobb szükség van a lelkiismeretesebb intézményes garanciákra a tudományos pályákat illetőleg, mert nincs olyan közvéleményünk, mely akként érdeklődik és