Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - JOGI ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI OKTATÁSUNK REFORMJÁRÓL

20 karainkon és jogi karainkkal szemben ebben a tekintetben bizonyos struccpolitikát csináltak. Hangoztatták a szemináriumi oktatás szükséges voltát, de nem vettek tudomást a szemináriumok anyagi, felszerelésbeli és személyzeti szükségleteiről. Adjunktusi állásaink jogi fakultásainkon máig sincsenek, sem szemináriumi kezelői, illetőleg írógépes állások. A helyiségek nem kielégítők. A műegyetemen pl. külön tanári szobája van minden professzornak, többjüknek külön gépíró és kézikönyvtár áll rendelkezésére. Mindezt legalább ugyanily mértékben meg kell valósítani végre az egyetem jogi karán is. Rendszeresen megszervezett fizetett adjunktusok nélkül nincs rendes szeminárium. Ezt fontolóra kell venni, ha szemináriumokról komolyan beszélünk. Ha tehát rendszeres szemináriumot akarunk, akkor a jogi karon is meg kell tenni azt, ami másutt meg van: adjunktusokról és kezelőkről kell gondoskodni. A mai viszonyok között különösen nem lehet arra számítani, hogy ingyen teljesítsen adjunktusi szolgálatot valaki. Először azért, mert alkalmas egyének ritkán akadnak, hiszen ehhez erős önképzés és képzettség szükséges, másodszor mert legfeljebb vagyonos, keresetre rá nem utalt egyének volnának ilyen helyzetben és természetesen ezektől sem lehetne várni azt, hogy éveiket altruista módon erre áldozzák. Tehát vagy lesznek fizetett adjunktusok, vagy nem lesznek biztosan működő szemináriumaink. Különben elég nagy a fogalomzavar még a szeminárium természetét illetőleg is. A szeminárium: tudományos autodidaxis bizonyos felügyelet mellett. Erre csak egyes magasabb értelemben szorgalmas és alkalmas hallgatók valók. Kötelező ekként nem lehet az, valamint csak csekélyszámú egyén működhetik a szemináriumokban. Vagyis fokozott szelekció érvényesül bennük. Nem kiképző, hanem önképző intézmény, de mint ilyen, nagyon alkalmas tudományosabb jellegű dolgozatok, tanulmányok végzésére s így a doktori értekezések ideterelésével nálunk is bekövetkezhetnék a szemináriumoknak a németekéhez hasonló fellendülése a jogi karokon is. Csakhogy ebben az esetben szó sem lehet kötelező doktorátusról. Viszont a doktorátusnak tudományos értéke automatikusan jönne meg. Ügy hiszem tehát, hogy a reform szempontjából a doktorátus kérdése is tisztán állhat előttünk: egységes képesítő szigorlatok után, tisztán tudományos jellegű fakultatív doktorátus.