Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - JOGI ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI OKTATÁSUNK REFORMJÁRÓL

21 Előfeltétele: adjunktusi és kezelői állások rendszeresítése. Hogy mi mindenre kellene az adjunktus, arra bővebben nem térhetek ki ezúttal. Csak arra mutatok rá, hogy ha az egyetemi professzort tudós és európai értelemben vesszük, nem lehet belőle puszta nép­tanítót, vagy gyerekfaggatót csinálni, sem pedig tőle bűvészkedést várni. Mert vagy az egyiknek vagy a másiknak kellene bekövet­keznie, ha azt akarnók, hogy az előadásokat, a most már szükség­szerűen rengeteg vizsgát is elvégezze, emellett szemináriumokban töltse idejét mint könyvtárkezelő, könyvleltározó, a könyvek el­lopástól őrzője (melyekért anyagilag felelős), dolgozatok elol­vasója és bírálója s ezenkívül kollokváltatója százra menő hall­gatóknak. Komolyan nem lehet arra gondolni, hogy mindezt ren­desen elvégezze, még kevésbbé, hogy azonkívül még tudós is legyen. Ezt legfeljebb azok gondolhatják így el, akik azt hiszik, hogy az egyetemi kultúra aféle fizikai ,,kiképző" munkából áll, mint valami szőlőmetsző tanfolyam, vagy újoncabrichtolás. A tu­domány művelése gondolkodást, és az elmélyedésre szabad időt igényel. Garancia a tudomány művelésére csak az egyénekben lehet. Az egyetemi tanárnak pedig hivatása volna, hogy tudós is legyen s ne csak aféle kiképző, túlnyomólag fizikai értelemben. Ezért kell segítőtársat kapnia az adjunktusban, kinek nagyon, de nagyon széles és hasznos tere és hatásköre nyílik a működésre, mely működésnek elengedhetetlenül szükséges volta akkor tűnik legjobban szembe, ha meggondoljuk, hogy tudományosan dolgozni is csak munkamegosztással lehet mamár. Ha valaki sajátmagának a könyvtárosa, anyaggyüjtője, rendezője, Íródeákja és segéd­hivatalnoka egyszemélyben, akkor kivételes idegek mellett is csak sokkal kevesebbet végezhet, mert ezeket a segédmunkákat a gon­dolkozásbeli munka rovására kell a saját idejéből ellopnia. A dok­torátusnak mint tudományos fokozatnak súlypontja a megfelelő disszertációra esik. Emellett azonban, már csak a disszertáció önállóságának és a mögötte álló olvasottságnak ellenőrzése és biztosítása céljából is, szóbeli értekezésekkel kell azt egybekötni. A kivitel közelebbi módja többféleképen valósítható meg s e rész­ben nem is akarok javaslatot tenni. 7. Tisztáznunk kell a reform szempontjából az alapvizsgák és kollokviumok kérdését is. Kiinduló szempontunk: fenntartani és fejleszteni azt, ami bevált és sohasem áldozni fel a bevált meg­levőt bizonytalan kísérletek, vagy talán nem egészen komoly vagy

Next

/
Thumbnails
Contents