Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - JOGI ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI OKTATÁSUNK REFORMJÁRÓL

19 démiák létjogosultsága a négy egyetem mellett ekként komolyan nem vitatható többé. 6. Mi legyen azonban a doktorátussal? Ha megköveteljük mindenkitől a közgazdaságtannal kiegészített jogtudományi szigorlatok letételét, akkor egyszersmind biztosítottuk is a jog- és államtudományi képesítésnek a rendelkezésünkre álló eszközökhöz mérten szilárd alapját. Arra kell tehát törekednünk, hogy ez az alap a gyakorlatban le ne szállítódjék, hogy komoly és reális maradjon, illetőleg az legyen ismét. Szinte nevetséges volna ehhez a bevált alaphoz, a jelenlegi doktori disszertációk benyújtásának gyakorlatát, ezt a valóban gyönge és nem jó hírű valamit kötelezőleg továbbra is odacsatolni. Már évekkel ezelőtt több ízben kifejtettem államtudományi oktatásunk elégtelenségét és irrealitását és az eddigi doktorátus ,rendszerének" nevetséges voltát. (L. Jogakadémiai Szemle 1913. március sz. 21—32. 1., Magyar Társadalomtud. Szemle 1914. januári sz. 39—51. 1.) Senkit sem érdekelt a dolog. De most talán csak megérett az mégis. A doktori címnek legfőbb ideje, hogy visszaadjuk tudományos és ezzel jó hírnevét. Ezért külön kell választanunk a kötelező képesítő vizsgáktól s meg kell követelnünk, hogy a doktori értekezés tudományosabb igényeknek feleljen meg, ami általánosságban kizárt dolog marad továbbra is. ha az eddigi módon akárki doktorrá avatódhatik, aki egy doktori értekezésnek nevezett füzetet nyújt be, melyről meg nem állapítható, hogy a benyújtó dolgozta-e azt ki, vagy pedig leírta valahonnan, illetőleg készen vette-e meg? Leghelyesebb gyakorlat az volna, ha a doktori disszertációt valamelyik egyetemi szemináriumban kellene a jelöltnek kidolgoznia megfelelő professzori előzetes ellenőrzés, vagy számonkérés mellett. Ezt a gyakorlatot honosították meg a német egyetemek és kettős célt értek el vele. Egyrészt biztosították a doktori értekezések magasabb színvonalát, másrészt pedig ezzel rakták le az alapjait a virágzó szemináriumi munkásságnak Németországban. Ott ugyanis a legtöbb szemináriumi dolgozat doktori disszertációnak készül. Ily módon a doktori értekezések kidolgozásának jelentékeny munkájához kapcsolódik náluk a szemináriumi autodidaxis. Ez a példa tehát bevált és követésre méltó. Természetesen nem elég azt elrendelni, hanem meg kell adni megvalósíthatásának elemi lehetőségeit is. A szeminárium ugyanis bizonyos szervezetet és befektetést igényel: könyvtárat és bizonyos segédszemélyzetet. Jogi 2*