Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - JOGI ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI OKTATÁSUNK REFORMJÁRÓL

18 jogi cselekmények alakjában lépnek fel a rendezett társadalmakban. A gazdasági kérdéseket is a jog adminisztrálja és bírálja el. Ezért ismeri ki magát a gazdasági élet elbírálása és adminisztrálása terén az igazi, gyakorlati jogász, mert hivatáskörében folyton gazdasági dolgok adják meg jogi kérdéseinek tárgyát és ezért tehetetlen saját gazdasági és vagyoni dolgainak adminisztrációjában az az — egyébként a gazdasági üzem ismereteível rendelkező — egyén, aki a jogi és közigazgatási utakat jól nem ismeri. Akinek jogi tudása nincs, természetesen azt sem tudja és nem érti meg, hogy a jog túlnyomólag gazdasági életviszonyokat rendez, s ezért talán nagy meggyőződéssel, de még nagyobb fogalomzavarral és felületességgel hadakozik minden jogi tanulás ellen, mintha az bármiben is ártalmára lehetne valamilyen gazdasági ismereteknek. Laikusoknál ez még megbocsátható, de nagyon furcsa benyomást kelt, ha kultúrpolitikai tényezőkként szerepelnek egyesek ezzel a felfogással. Helyes megítélésével találkozunk a közgazdasági és a jogi, különösen vagyonjogi tárgyak szoros összefüggésének és egymást kiegészítő voltának a francia képesítési rendszerben, ahol a magánjogra és a közgazdaságtanra fektetik a legnagyobb súlyt, úgyhogy az ezekbe az ismeretkörökbe tartozó tárgyak a vizsgáztatás minden fokán előfordulnak. Ennek megfelelő természetesen a tárgyak kathedráinak és kötelező óráinak, illetve szemesztereinek száma is. Állást foglalhatunk tehát most már a jogi és államtudományi oktatás reformjának amaz alapkövetelménye mellett, hogy az eddigi három alapvizsga megtartása mellett a közgazdasági tárggyal kiegészített jogtudományi egyeséges szigorlatok adják meg a jog- és államtudományi egységes egyetemi képesítést, teljes megszüntetésével a be nem vált bifurkált, illetőleg trifurkált (jogi és államtudományi, közgazdaságtudományi) közigazgatási szolgálatra képesítő rendszernek s megszüntetésével az ú. n. államvizsgálatoknak. A szigorlatok fentartása ezen a néven, de ezzel a jelleggel (rigorosum examen, szigorú vizsga) szükséges és helyes tehát. A rigorosum examen szigorú és alapos jellegéből engedni nem szabad, sőt biztosítani, illetőleg vissza kell állítani ebbeli jellegüket. Szigorlatok tehát csakis egyetemeken tehetők és szó sem lehet arról, hogy más főiskolák is adhassanak (végső fokon) képesítő minősítést a jogi és közigazgatási pályákra. Ma amikor négy tudományegyetemünk van, ezt megengedni s ezzel lejebb licitálni, egyenesen közoktatásügyi könnyelműség volna. A jogaka-