Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - A nyelvi és érzelmi asszimiláció feltételeinek vizsgálata

8 Ezeknek vezető szerephez való jutása akadályozza meg, hogy a magyar nép a maga szellemi és erkölcsi erőit kifejleszthetve, vehesse ki részét az európai kulturélet munkásságából. E hatások alól kell felszabadítani közéletünket, mert ha ezt nem tesszük, a magyarság a jövőben is olyan szolgája lesz az idegen érdekeknek, mint a múltban volt. E kettős tétel ilyen módon megfogalmazva kétségtelenül túlzás, sőt inkább vádaskodás, mint a valóság tényeinek tárgyilagos megállapítása. Egy bizonyos mennyiségű igazság mégis van mind a kettőben. A magyar lelkiségnek úgy politikai, mint kulturális és társadalmi megnyilatkozásaiban ezer éves történetünk folyamán képviselője a magyar nemesség volt, amely ezer éven át majdnem kizárólagosan maga alkotta a politikai nemzetet. Ez a társadalmi osztály úgy volt felépítve, mint a piramis. Széles talapzata mélyen be volt ágyazva a magyar népbe. Az ötszázezer nemesből 70% műveltségét, szokásait, életmódját és vagyoni helyzetét tekintve, a valóságban nem is volt más, mint teljes politikai jogokkal bíró szabad paraszt. Ez a köznemesség volt tulajdonképpen képviselője a magyarság ösztönös politikai vágyainak és törekvéseinek. A magyar nemesség e nagyszámú széles és mély rétege a nemzeti önállósági és szabadsági törekvések képviselője lévén, gondolkozására demokratikus, sőt radikális volt. Ebből a talajból fakadt ki a negyvenes évek kisnemességének liberalizmusa, Petőfi világszabadságért való rajongása, sőt napjainkban Ady szenvedélyes radikálizmusa is. Műveltebb és tanultabb tagjai voltak a haladásnak és a reformnak, valamint a nemzeti önállóságnak és az állami függetlenségnek minden időszakban harcos képviselői. A 70 %-on felül eső réteg akként lett ösztönös nemzeti érzéseire halaványabb és az állami függetlenség kérdésében megalkuvóbb, a társadalmi és politikai kérdésekben konzervativebb, sőt íeudalisabb gondolkozásúvá, amint a piramis felső részében magasabb lépcsőzeten állott. Ettől a kettős társadalmi osztálytól akarta átvenni a nagy polgári osztályt pótló zsidóság a helyzet nyomása alatt, talán inkább tudattalanul, mint határozott akarattal a politikai vezetést, ami elleniébe hozta a történeti osztálynak különösen magasabban álló rétegével. Ez ellentétességet növelte az is, hogy a tőkés gazdálkodás visszaszorította a gazdasági életben is azt a kizárólagosan vezető