Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - A nyelvi és érzelmi asszimiláció feltételeinek vizsgálata

7 társadalmi réteget, amely Nyugaton maíg is kezében tartja a politikai vezetést, A zsidóságnak az a része, amely nem volt vagy nem lehetett tökebirtokos, az értelmiségi pályákon helyezkedett el, magára vállalván nagy részben azoknak a kulturális feladatoknak szolgálatát, mely Nyugaton már kétszáz esztendő óta a polgári társadalom tagjainak legnemesebb munkakörét alkotja. E körülménynél fogva az utolsó harminc évben a zsidóságnak gazdasági és kulturális életünkben oly fontos szerep jutott, amilyen talán soha és stehol egyetlen idegen elemnek sem. Megkönnyítette neki e szerep betöltését az a kozmopolitizmusa, amely gyökértelenségéből származva, képessé tette a legteljesebbnek látszó asszimilálódásra is. Miután munkásságát két olyan munkakörben: gazdasági és kulturális téren fejtette ki, amely legközvetlenebb hatást gyakorol a nemzeti életre, mint egy logikai kényszer eredményeként vetődött fel az a kérdés, hogy a zsidóság e tömeges asszimilálódása nem volt-e olyan hatással, amely elég erős lett volna a magyarság érzelmi világának nemzeti hagyományaival és jellegével ellentétes irányban való terelésére? Az asszimilálódott zsidóság szerepe, amely a magyar értelmi munkásság terén annyira nagyhatású volt, nem áll magában. Az elmagyarosodott német és szláv kispolgárság fiai éppen akkora, sőt bizonyos tekintetben még nagyobb szerepet játszottak a magyar közéletben, mint a zsidóság és pedig azon gyors és teljes asszimilálódási képesség nélkül, amely annyira jellemző sajátsága a gyökértelen zsidóságnak. Az a távolság sem volt jelentékenyen kisebb a magyar észjárás és azon szellemiség között, amelyet az asszimilálódott német és szláv eredetű magyar értelmiség tagjai atyai örökség gyanánt magokkal hoztak, mint az asszimilálódott zsidó és a tősgyökeres magyar eredetű értelmiségiek között. A magyar közélet zsidó eredetű munkásainak szemökre szokták vetni radikális világszemléletüket, kozmopolita internacionalizmusukat és ösztönszerű ellenérzésüket a magyar történeti tudattal és a megalkuvást nem ismerő hazafisággal szemben. Azt mondják: munkásságuknak káros hatására a magyar népben szemmelláthatóan meggyengült a nemzeti érzésnek, a magyar erkölcsnek és a hagyományoknak tisztelete. De van egy vádnak beillő másik megállapítás is, amely azt hangoztatja, hogy közéletünkben a retrográd iránynak legharciasabb képviselői szellemi életünk német és szláv eredetű munkásai.