Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - A nyelvi és érzelmi asszimiláció feltételeinek vizsgálata

2 amelytől mi annak idején idegen ajkú és nemzetiségű honfitársainkra vonatkozóan nemzeti megerősödésünket vártuk és reméllettük? Ha figyelmét és érdeklődését sikerülne a nyelvi és érzelmi asszimiláció feltételei vizsgálatának fontos és érdemes voltára felhívni Társaságunk fiatalabb tagjainak, kiknek a szociológiai vizsgálódás tudományos módszereihez több érzékük van s akik jártasabbak is abban, mint mi öregek, valóban jutalmazottnak érezném magamat. * Pilgrim passaui püspök a pogány magyaroknak megtérése érdekében VII. Benedek pápához írt emlékiratában arról tudósít, hogy a magyarok szíve is megnyílt a keresztény vallás igéinek befogadására és a kö>zöttök lakó keresztények, kik a nép többségét alkotják s oda a világ minden részéből fogolyként hurcoltattak, most már minden félelem nélkül tartják gyermekeiket a keresztvíz alá. E tudósításból kitűnik, hogy Magyarország Géza vezér idejében olyan nemzetiségi állam volt, melyben az államalkotó magyar faj kisebbségben volt az ország idegen nemzetiségű, akkor még nem polgáraival, hanem rabszolgáival szemben. Ez idegen ethnikai többség a kereszténység felvételének ideje alatt Szent István kormányzó rendszerének megfelelően még növekedett a német földről bevándorolt lovagokkal és a kíséretüket alkotó német vitézekkel, akik az ország kormányzásában a szintén idegen származású keresztény főpapokkal egyetemben irányadó szerepet játszottak. Szent István esztergomi udvarában a német nyelv majdnem otthonosabb volt, mint a magyar. A pogány magyar nemzeti visszahatás hősei Wasserburg bevándorolt grófjának, Vécéimnek, a német Hunt és Pázmán nemzetség tagjainak kardcsapásai alatt hullanak el. E bevándorolt idegen lovagok második, harmadik nemzedékükben teljesen elmagyarosodva, előkelő magyar családok alapítói lesznek. Ez az asszimilációs folyamat ismétlődik az egész középkoron keresztül, sőt folytatódik egész napjainkig. A felvetett kérdés szempontjából megállapítható tény a következő: az ekkori magyar előkelő társadalmi réteg, bár ki volt téve a keresztény vallás felvétele következtében a legerősebb műveltségi, vallásos és nyelvi idegen tömeghatásnak, nemcsak nem veszítette el nyelvét és nemzeti ön-