Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 3-5. szám

113 gazdasági együttműködése a középkori élet természetéből adódott. A kereszténynek tiltott, de gazdaságilag szükséges foglalkozások vártak a zsidóra. A foglalkozással is velejárt a megkülönböztetés, melynek nyomását csak a gettó' belső közössége enyhíthette, A gettó azért még nem jelentelt kötöttséget. A zsidó közlekedése nem volt korlátozva, amiből létrejött bizonyos érintkezési és kicserélődési lehetőség a különböző városok ghettoi között. Ennek ellenére lényeges különbség állott fenn mindvégig a nyugati és keleteurópai gettók között. A környezet kultúiszínvonala és gazdasági helyzete rányomta bélyegéi a gettókra is. Sokan akartak a gettóból egészen kilépni, de az a visszautasítás és idegenkedés, amivel találkoztak, visszakényszerítette őket a gettó falai közé. Amint a gettó létrejövetele megelőzte a hatósági kényszert, ügy ennek megszűnése után is fennmaradt a gettó. S ha a környezettel való érintkezés és elvegyülés fokával arányosan eltűnőben is van, mindenütt megűjul, ahova gettójellegü bevándorlók özönlenek. így jöttek létre azok a gettószerű települések is, amelyeket Északamerika városaiban találunk. Ezeket a gettókat az hozta létre, hogy az űj bevándorlóknak szükségük volt egymás támogatására, legtöbbször még a nyelvismeretük hiányossága és az űj környezet nem ismerése is elegendő ok volt, de ehhez járult, hogy magukkal hozták annak az országnak szokásait és erkölcseit, ahonnan kivándoroltak. Érdekes és jellemző megfigyelni a bevándorló zsidók űtját. A szerző a chikágói zsidó telepek alakulását veszi sorra. Ha tudni akarjuk egy zsidóról, hogy kicsoda, elég megtudnunk, hogy hol lakik. Ez nemcsak gazdasági helyzetére, foglalkozására és hitére, hanem politikai pártállására, elhelyezkedési kilátásaira és asszimilációja fokára is jellemző. Az első gettó, a legalsó, Chikágóban a Chikágó folyótól nyugatra fekszik. Ide települ a legfrissebb bevándorló, ahol németek és irek helyébe láp. hogy aztán lengyelek, olaszok és legűjabban négerek jöjjenek utánuK. Érdekes, hogy a zsidók és négerek mily jól összeférnek egymással. Ebből a gettóból egyenkint emelkednek és menekülnek ki a zsidók. Viszonyaik javulásával Chikágónak abba a városrészébe települnek, amelyet Lawndale-nak neveznek. Alig kezdődött azonban az áttelepülés, amint a zsidók megint csak egymásközt találják magukat. A gettó utánuk jött, a nemzsidók máshová költöztek. Új gettó keletkezett tehát, ahonnan a kiemelkedni és elvegyülni vágyó zsidónak megint csak menekülnie kell. Annál a folyamatnál azonban, hogy mindegyik gettó űj jövevényekkel folyvást űjra megtelik, érdekesebb az, amikor a zsidót elvegyülési szándékában visszaverik s az, akárcsak a középkorban, bűnbánóan és együttérzően visszatér a gettóba. A zsidó mint egyén nem mindig találja el az asszimiláció módját. Különállásuk az élet ténye, melyet semmi csodaszerrel eltüntetni nem lehet. Ami a zsidó közösséget közösséggé teszi, a testületi cselekvés lehetősége. Ez a közösség nem is csak fizikai tény, hanem az értelem állapota is. Társadalomtudomány