Társadalomtudomány, 1927 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1927 / 1-2. szám - TERMÉSZET ÉS TÁRSADALOM

29 tőkeeszközöket készít. De nem kevésbbé kifejező az esztétika sem. A művészi alkotás az, ami a holt anyagot széppé formálja. Nem kapunk más eredményt akkor sem, ha más oldalról vizsgáljuk meg a kérdést. Kant a természettől az erkölcsi szabadságot, a mundus sensibilistől a mundus intelligibilist választotta külön.' Az erkölcsi szabadság éppen abban áll, hogy természettörvényektől független, vagy ahogy mi magunkat fentebb kifejeztük, a természettörvények szempontjából közömbös. De nem furcsa-e, hogy Kantnál a természet és a szabadság kerül egymással szembe, holott a vulgáris nyelv a szabad természetről szokctt áradozni? Egy kis elemzés után rá fogunk jönni, hogy a mutatkozó ellentét csak látszólagos. Mert mit jelent a Kant szabadsága? A természet törvényeitől való függetlenséget, a természet törvényei szempontjából közömbös részvilágot. A vulgáris beszéd ellenben nem gondolhat és nem is gondol arra, hogy a szabad természet a természet törvényeitől való szabadságot jelentené. Ép ellenkezőleg. Aki kimegy a szabadba, ahol nem ütközik házak falába a tekintete, aki a szabad természet ölén élvezi a végtelen zöld rónaság, a végtelen kék ég mélységes nyugalmát, amelynek csendjét egy ember lépte sem zavarja meg, amely az ember nyüzsgésétől, tülekedésétől távol nem is vesz tudomást az emberiség létezéséről, ahol nem áll az ember mellett rendőr, csendőr, finánc, nem hall katonai vezényszót, nincsenek törvények, nincsenek rendeletek, nem parancsol az embernek senki, mintha csak a társadalmon is kívül helyezte volna magát, nincs alávetve a divat, a közerkölcsök, szokások szeszélyeinek, nem figyeli senki, nem szólja meg senki, tesz-vesz, amit akar: annak a szabadság, a természet szabadsága az állam törvényeitől, a társadalom szabályaitól, az embertársaitól való függetlenséget jelenti. A Kant szabadsága tehát csak megalapozása az ember erkölcsi szabadságának, a vulgáris beszéd szabadsága azonban ezen még túlmegy és az individualizált szabadságra gondol, amikor szabadságról beszél.' A szabad természet sem más, mint a természetadta szabadság, a természeti törvények szempontjából közömbös részvilág, de társadalmi korlátozás nélkül. Felvethető volna, hogy van-e ilyen szabadság egyáltalában? Ez az emberi akarat szabadságának kérdése. Messze vezetne, ha e kérdés részleteibe elegyednénk. Azért legyen szabad erre Alois 6 Kritik der reinen Vernunft (ed. Valentiner) 395, 664—665 old.