Társadalomtudomány, 1927 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1927 / 1-2. szám - Az öngyilkosság és a büntetőjog

15 körülmények, mert a felbujtó és segítő nyugodt elmével, teljes öntudattal és hideg számítással működik közre embertársának megsemmisítésén; sőt gyakran ahelyett, hogy visszatartóztatná őt a végzetes lépéstől, maga költi fel benne az ú. n. társadalmi menthetetlenségnek bűnös előítéletét s az álbecsület követelményeinek kényszere alá helyezi a különben is küzködőnek akaratát (v. ö. Löw, Anyaggyüjtemény II. 492. 1.). III. Az irodalom — néhány alább említendő eltérést leszámítva — az uralkodó nézet mellett tör lándzsát. Az öngyilkosság, illetve kísérletének büntetlensége mellett a következő okokat hozzák fel: a) ha sikerült az öngyilkosság, úgy nincs akit felelősségre lehetne vonni; b) ha nem sikerült, azaz öngyilkossági kísérletről van szó, tehát a megbüntetés lehetősége fennforog, — attól mégis el kell tekinteni, mert: a) az öngyilkos beszámíthatatlan állapotban cselekedett (v. ö. Bemer, Lehrbuch, XVIII. kiad. 98. 1. és Lion, Goltd. Archív 158. évf. 458. s köv, 1.); b) mert az ember önmagával jogviszonyban nem állván, önmaga ellen jogtalan, tehát büntetendő cselekményt nem követhet el (Halschner, Das gemeine deutsche Strafrecht, I. köt. 469. 1.); d) mert az öngyilkos sajái jogáról akart lemondani, tehát az öngyilkosság kísérletével megengedett cselekményt követett el; qui suo íure utitur, nemini nocet {Abegg, Lehrbuch, 161. 1.); e) mert büntetőpolitikai okok javallják a büntetlenséget és főleg az a megfontolás, hogy az öngyilkost rendszerint a kétségbeesés viszi az erkölcstelen lépésre, miért is a büntetést, mely a kétségbeesést csak fokozná s az amúgy is elkeseredett embert újabb öngyilkosság elkövetésére indíthatná, mellőzni kell [Schütze, Die nothwendige Theilnahme am Verbrechen, 290. 1.). Egészen izolált az ellenkező felfogás. így Miraglia az öngyilkosságot az állam elleni jogtalanságnak tekinti (v. ö. Filosofia del diritto penale, 127. 1.) Pessina viszont emberölésnek minősíti, mert szerinte, ha van jogszabály, mely az ember megölését tiltja, úgy az, aki magát öli meg, nem kevésbbé sérti ezt a szabályt, mint az, aki más embert öl meg (v. ö. Elementi di diritto penale, II. k. 8. §. 15.). A német irodalomban Binding (Handbuch I. k. 695. 1., Lehrbuch I. köt. 25. 1.) és Kohler (Studien I. k. 144. 1., Goltd. Archiv 49. k. 6. I.) vallják azt a nézetet, hogy az öngyilkossághoz járuló részesség közvetett ölés; némileg így még az osztrák Lammasch, ki az öngyilkossághoz járuló részesség