Társadalomtudomány, 1927 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1927 / 1-2. szám - Az öngyilkosság és a büntetőjog

12 károsíthassa, kimondatott, hogy a confiscatio hatályát az öngyilkosság nem érinti. 2. A kánonjog kezdettől fogva büntetendő cselekményt látott az öngyilkosságban s az elhunyttól — hacsak nem nyert igazolást, hogy tettét megzavarodott elmével követte el — mindenkoron és ugyan a jelen korban is: megtagadta az egyházi temetést (Can. 12. 23. qu. 5.). 3. A középkori jogok a kánonjog szabályait vették alapul, sőt az egyházinál szigorúbb álláspontra helyezkedtek, amennyiben ki akarván fejezni a cselekmény becstelenségét: az öngyilkost hóhér által rendelték eltemetni s hagyatékának egy harmadrészét confiscálták. 4. A Constitutio Criminalis Carolina 135. artikulusában teljesen a római jogi felfogással találkozunk, bár a címből: „Straff eygner tödtung" az ellenkezőre lehetne következtetni. 5. Az újkori codexek és gyakorlat a kánoni álláspontra támaszkodnak; így az 1620-iki porosz Landrechtben még mindig megtaláljuk az öngyilkost érő becstelenítő eltakaríttatást s a kísérletnek büntetését; még a XVIII. század filozófusai is, így Wolff iskolája, Soden, Wieland, Gmelín, Quistorp e felfogás helyességét vitatják. 6. A XVIII. század második felében Montesquieu, Voltaire. Beccaria, Hőmmel befolyása következtében érvényre jut az alább ismertetendő modern felfogás s bár a Codex Josephinicus még sintér által rendeli eltemettetni az öngyilkost, az életbenmaradcttra pedig javulásáig fogházbüntetést szab: az öngyilkosság büntetlenségének eszméje mindinkább erősödik. A ma uralkodó felfogás legelőször az 1791. évi magyar javaslatban, majd az 1794. évi porosz Landrechtben jutott érvényre (ez utóbbi már kifejezetten büntetlennek jelzi az öngyilkosság kísérletét). 7. A XIX. és XX. század törvényhozási munkálatai az öngyilkosság büntetőjogi értékelését illetően három csoportba oszthatók: a) A törvénykönyvek egy része egyáltalában hallgatással mellőzi az öngyilkosság cselekményét, amelynek ennélfogva sem kísérlete, sem az ahhoz járuló bűnsegély vagy felbujtás nem minősül bűncselekményként. így a német, francia, svéd, finn, belga s több svájci kantonális btk. A francia irodalomban s gyakorlatban kifejezetten hangsúlyt is nyer ez a tétel: „La ccur de cassation