Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 3. szám - MÉG EGY SZÓ A PARLAMENT REFORMJÁRÓL

220 Minthogy e szakszótár a gyakorlat embereinek érdeklődésére is igényt tart, a szorosabb értelemben vett elmélet anyagán kívül a gazdasági élet fontosabb intézményeinek ismertetését is tartalmazza, tehát olyan kérdéseket is felölel, amelyek a szokásos beosztás szerint a gazdasági politikába tartoznak. A könyv használhatóságát növeli a címszavak szisztematikus összeállítása és méginkább az anyagnak rendszeres és igen sikerült összefoglalása, amely a szakszótárt megelőzi, s a címszavak kiemelésével az elméleti kérdések rendszerbeli helyét szemlélteti. Haszonnal fogják e könyvet forgatni mindazok, akik az elmélet elemeit már elsajátították s nagyon szívesen azok, akik az elmélettel behatóbban foglalkoznak és a fogalmak finom csiszoltságában és harmonikus összefüggésében e kis könyv speciális értékeit is felismerik. Horn József. * * * Kornis Gyula: A magyar filozófia fejlődése és az Akadémia. (Bemutatta a Magyar Tudományos Akadémia 1926 február hó 22-én tartott ülésében. — A M. Tud. Akadémia kiadása. 48 lap.) Kornis Gyula centennáriumi tanulmánya a magyar filozófia fejlődéséről, tanulságokban gazdag olvasmány. A szerző rendkívül alapos és vonzó elevenséggel megírt fejtegetéseiből kitűnik, hogy az utolsó másfél század magyar gondolkodói mélyen benne éltek és híven közvetítették a nyugat szellemi áramlatait és hogy ha a magyar filozófiai irodalom ennek dacára csak nagy üggyel-bajjal bújhatott ki a gyermekcipőkből, az csak annak tudható be, hogy a műnyelv egységes kifejlesztése igen nehéz munka volt. Ennek pedig nem a szegénység, hanem a gazdagság volt az oka. Erdélyi János a mult század közepén nem minden naivitás nélkül, de kétségkívül találóan mutat rá arra, hogy a magyar nyelv mily magas fokban hivatott a legaprólékosabb megkülönböztetések kifejezésére s hogy magának nyelvünknek szelleme mennyire filozófikus. Amíg azonban a nyugati nyelveknek eredettől fogva szerves alkotóeleme a görög és a latin, a magyar túlságosan gazdag volt ahhoz, hogy az idegen anyagot felszívja magába és épen ez a gazdagság nyilvánult meg abban a példátlan túltengésben, amely filozófiai műnyelvünket kezdetben terhelte. A kifejezésekben való gazdagság mellett a magyar egyéniségnek szellemi gazdagsága is követelte a maga jogait s ebből érthető meg az a sajátságos mozgalom, amely Hetényi János és Szontágh Gusztáv vezetésével egy sajátosan magyar filozófiát iparkodott megteremteni. Ez a mozgalom természetesen meddő maradt, hiszen a problémát gyökereinél fogja meg Kornis következő szavaival: «Jóllehet a nemzeti szellem és kultúra talaja az egves népek filozófiai gondolkodásmódját s rendszereit sajátosan színezi ki, ez a színezet csak pszichológiai-történeti fejlemény, mely nem hozható létre mesterséges és szándékos módon. A mi magyar egyezményes rendszeralkotóink azonban tiszteletreméltó naivitással és hazafisággal épen erre az artefaktumra törekedtek)). A század második felében mind határozottabb önállósággal kezd a magyar szellemi élet a filozófiának uralkodó áramlataiban érvényesülni s végül Böhm Károlyban és Pauler Ákosban már európai színvonalon álló reprezentáns gondolkodókkal büszkélkedhetik. A filozófia azonban nem maradhat egyes nagy, kiemelkedő szellemek magánügye : a filozófiának teljesen át kell hatnia a közműveltséget, mert egyik legfontosabb tényezője az egységes közszellem és ezzel egy valóban zárt, nemzeti egyéniség kialakításának. Kétszeresen fontos ezt hangsúlyozni napjainkban, amelyeknek mind ijesztőbben