Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A MAI AMERIKA

31 Épen ezért New-Yorkot nem is tartják Amerikához tartozónak a konzervativ gondolkozású yankeek; minduntalan rámutatnak arra, hogy Bronxban vagy Haarlemben százezerszámra élnek együtt olyan írek és olaszok, akik szokásaikból, nyelvükből vagy nyelvjárásukból engedni nem akarnak és utalnak arra, hogy New-York ma a világ legtöbb zsidót számláló városa. Ebben kétségkívül sok igaz van, azonban az egységes iskola és hagyományok New-York poliglott bevándorlott lakosságainak gyermekeiből épen olyan tüzes amerikai hazafit formálnak, az intézmények annyira átgyúrják őket, mint ahogy átalakították a Dél forradalmárait, a Nyugat kalandorait. Úgy látszik, sem politikában, sem kultúrában és gazdasági téren nem tart már sokáig a keleti tengermellék vezető szerepe. Calvin Coolidge előtérbe nyomulása és személyes barátainak a központi kormányban elhelyezkedése azt a hitet kelti, hogy a hegemónia visszaszállott Új-Angliába ; a figyelmes szemlélő azonban igazat ad azon Middle-westereknek, akik számadatokkal bizonyítják be Ohiónak, Michigannek felsőbbségét és reámutatnak arra, hogy az amerikai tömegek bálványozott representativ manje, Henry Ford az ő emberük. A Keletről a középállamokra fog átmenni a vezetés, melyek mellett feltűnik már versenytársnak a távol Nyugat, elsősorban az áldott Kalifornia, ahol termékenység, nemes ércek, vizierők, tájképi szépségek, csodás klima szerencsésen egyesülnek mind erősebbé váló kultúrával. A keleti viszonyokkal torkig levő emberek, például az elnökjelölt Mac-Adoo, Los Angelosba mennek lakni. Amilyen mértékben veszít jelentőségéből Európa és lép homloktérbe Japán, olyan arányban kell Amerika súlypontjának keletről nyugatra csúsznia; nem látszik kizártnak, hogy ez a változás igen rövid idő alatt megy végbe. Ezek az egymásai bizonyos fokig ellentétben álló országrészek azonban nem gyűlölik egymást, hanem nemes versenyben állnak. Elfogultság más vidékek fiaival szemben nincs. Az egyéni arravalóságot tekintik és készséggel megadják a lehetőséget a boldogulásra annak is, aki a másik óceán partján pillantotta meg a napvilágot. Mindnyájukat összeforrasztja a közös nevelés, a demokratikus közjogi intézmények használata, melyeknek állampolgári képző hatásáról ott győződik meg az ember igazán s összeforrasztja őket a csillagos lobogó tisztelete, a félelem mindennemű zsarnokságtól. A helyi kötelékekkel is csak erősített hazaszeretet adja meg az amerikai jellemnek egyik legerősebb és mindenesetre legrokonszenvesebb vonását. Amerikán kívül számára semmi értékes figyelemreméltó nem létezik; Amerikán kívül csak azért érdeklődik, hogy amit ott esetleg tanul, hazája számára megmentse, otthon tovább fejlessze. Az igazi, előkelő gondolkozású amerikai életében csak egyszer megy át az Óvilágba; Párison átszalad, jól megnézi Itáliát, végigmegy Görögországon, a Szentföldön, Egyiptomon, azután hazamegy és télen Florida, a Miami part, Palm Beach, nyáron Colorado-Springs, Newport felé tájékozódik. Az amerikai hazaszeretetet és annak félelmetesen következetes voltát mi sem jellemzi jobban, mint az a felirat, amely Garrisonnak, egy kevésbbé ismert politikusnak bostoni szobrán áll: My country is my world, my counírymen my mankind. Minden kizárólagosságra törekvő nagy érzelem hibává válik, tragédia forrásává lesz. Az annyira józan és egészséges amerikai közszellem nem