Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A MAI AMERIKA

30 háborúinak jelentősége sokkal élénkebben él, mint sok európai államban. Kezdve az őslakókkal és a franciákkal vívott háborúkon, folytatva a dicső­séges szabadságharc eseményein, minden háborújuk csodálat tárgya; minden csatatéren emlékoszlop, minden nevezetesebb tábornoknak nem­csak szülőhelyén, hanem az ország sok városában szobor ; megörökítése mindazoknak a helyeknek, ahol hőseik: Washington, Johnston, Jackson, Grant jártak. Egészséges politikai érzéküket, belátásukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy a federációs háború emlékeit együtt ápolja a győztes Észak s a legyőzött Dél. Minden állam székházában őrzik azokat a lobogó­kat, melyek alatt az illető állam ezredei a négyéves nagy háborút végig­küzdötték; a csatatereket, katonatemetőket, nemzeti parkokká nyilvá­nították és állami hatóságok, iskolák egyaránt megünneplik ; felkeresik ezeket a helyeket tekintet nélkül arra, hogy az illető helyen épen az Unió vagy a konfederáltak voltak-e győztesek. Alabama város székvárosában, Montgomeryben ma is áll a Fehér Ház, melyben a déliek nagy államférfia, /g//gysow,kikiáltatta az elszakadást és ahonnan megadta a jelt az ellenségeskedésre. Európai értelemben vett szigorú hivatalos felfogás szerint Jefferson lázadó volt. Tudunk eseteket reá saját történelmünkben, amikor a győztes párt kezébe kapván az állam kormányzását, a nemzet törvényes jogait védőket nemcsak üldözte, hanem megbélyegezte. Amerikában ezzel szemben nemcsak tűrik, hanem elő is mozdítják Jefferson emlékének tiszteletét és a montgomeryi Fehér Házat múzeumnak rendezték be a reávonatkozó emlékekből. A legújabb hőse az amerikai történelemnek Roosevelt, a nagy Teddy> aki a már-már uralomra törő szeparációs hajlamokat legyőzte és kifejlesz­tette az amerikai imperializmust. Newyorki szülőházát 1923 őszén avatták nemzeti múzeummá sok százezer ember jelenlétében és képe északtól­délig feltalálható minden iskolában, minden vendéglőben. A történeti tudat ápolása, másrészt az a megértés, mellyel azóta át­hidalt ellentétes áramlatok vezetőit egyaránt méltányolni tudják, azt eredményezi, hogy az éghajlat, távolság, vérmérséklet, sőt talán vérössze­tétel tekintetében is annyira eltérő amerikaiak nemcsak egységes művelt­séget kapnak az egységes iskolában, hanem érzelmileg is összeolvadtak a hagyományok és a hazaszeretet kohójában. Ott, ahol olyan óriási távolságok vannak, ahol az életviszonyok annyira különbözők, természetesen nem lehet szó arról, hogy a hazaszere­tet bizonyos fokozatokat ne mutasson fel. Az amerikai azonban ezt a nehézséget is áthidalja. A lokálpatriotizmus ottan nem ellentéte, hanem lép­csője a nagy Haza iránti vonzalomnak. Akkor, amikor saját államának vagy vidékének hagyományait ápolja, ezt abban a tudatban teszi, hogy ezzel a nagy Amerikát, a yankee ideálokat szolgálja. Egész más a lelki összetétele, hajlama az újangliainak, a puritán utódnak és a virginiai vagy karolinai gentryivadékoknak. Különbségek vannak a keleti államok, különösen tengerparti államok viszonyai és a Nyugat között. Észak és Dél, ha nem is áll ellentétben egymással, mint annak idején, de Dixieland (a déli vidék) büszkén hivatkozik önálló jellegére és dalai elterjedtek mindenütt. New-York egész különálló világ, mely államként akar elszakadni New-York államtól és amely a iöldkerekség minden népét felöleli már.

Next

/
Thumbnails
Contents