Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A TÁRSADALOM ÉS AZ ÁLLAM FUNKCIONÁLIS SZEMLÉLETE

10 ideavilággal teljesen uralkodik a természeti realitás világa, mint ismerettárgy felett. Azt látjuk tehát, hogy a természettudományos szubsztanciafogalmak átalakulása rendfogalmakká a természettudományi tapasztaláson belül a lógósnak és az alogikumnak, a logikailag érintett és a logikailag még érintetlen anyagnak egymással való küzdelme : az ismeret harca egy bizonyos ismeretlennel, a logos küzdelme egy bizonyos alogikum tökéletes átfogásáért. Amikor ellenben Kehen a realitásnak gondolt társadalom szubsztanciafogalmát egy normarendszernek gondolt társadalom funkciófogalmává oldja fel, akkor nem lehet szó a társadalomtudományi tapasztalat világának puszta racionalizálásáról, mert hiszen az a normarendszer, amivé a társadalmi realitást feloldotta, maga sem tiszta logikum — mint amilyenek a matematikai természettudomány rendfogalmai — hanem maga is logikai formából és alogikus anyagból álló ismerettárgy, amelynek problémája egy lépéssel sincs közelebb a megoldáshoz, mint a realitásnak gondolt társadalom problémája. A társadalmi normák problémájának jogosultsága vitán felül áll, ámde a társadalomtudomány elsőrendű problémafeltevése nem a társadalmi normák, hanem a társadalom realitásának, létezésének problémája. Bizony nyára el fog érkezni egykor a társadalomtudomány is a maga rendfogalmaihoz és sorozattörvényeihez, de ezek semmi esetre sem lesznek a normalogika törvényei. Lehetetlen ez azért, mert a normafogalomban az alogikus anyag szerepe époly kevéssé van még feloldva, mint a társadalom szubsztanciafogalmában, holott a természettudományos funkciófogalmakban épen az a fontos, hogy az alogikus anyag szerepét az ismerettárgyban feleslegessé teszik, mert egyáltalában nem szorulnak többé a tapasztalat igazolására. Kelsen közel áll ahhoz — és több oldalról érte is ezért támadás — hogy a normarendszer, különösen a jogrendszer értelmét megengedhetetlen módon logizálja. Azonban, mint fentebb láttuk, Kelsen maga is hangoztatja a jognak realitását. Lehetetlen is fel nem ismerni, hogy a társadalmi normák rendszere vagy a jogrendszer nem keresztül-kasul logikai valami — amint keresztül-kasul logikum az atom, éter, tömeg és erő — hanem a logikai megérintettség tekintetében tökéletesen egysorban áll a természettudomány szubsztanciafogalmaival. Arra a következtetésre kell tehát jutnunk, hogy a realitásnak gondolt társadalom fogalmának egy normarendszernek gondolt társadalom fogalmává való feloldása —eltekintve attól, hogy a társadalomtudomány eredeti problémaelgondolásával ellenkezik anélkül, hogy azt feleslegessé tenné — a természettudományi szubsztanciafogalmaknak relációfogalmakká való feloldásával egyáltalán semmi hasonlóságban nincsen, mert ez utóbbiaknál épen nem arról van szó, hogy a realitás normává, hanem hogy logikummá — logikailag tökéletesen átfogottá —legyen, ami pedig azért lényeges különbség, mert a norma fogalma és a logos fogalma egymástól lényegesen különbözik. Kelsen megoldása époly messze esik a természettudományos szubsztanciafogalmak funkciófogalmakká való feloldásának teljesítményétől, mint a társadalmi normák vagy a jogszabályok a tiszta lógóstól. Önként következik a mondottakból az is, hogy a természettudományos szubsztanciafogalmak feloldásának a normalogika területén épen a