Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A TÁRSADALOM ÉS AZ ÁLLAM FUNKCIONÁLIS SZEMLÉLETE

11 normafogalom feloldása felelne meg. Egy keresztül-kasul logikai fogalomvilágnak, amely bár maga a reális, tapasztalt létezésből semmit sem tartalmaz, de mégis intencionálisán a létezőre vonatkozik, nyilvánvalóan egy olyan fogalomrendszer felel meg amásik szférában, amely bár maga a sajátlogikai — érvényességétől különböző érvényességből, normativitásból mitsem tartalmaz, de mégis intencionálisán erre a saját érvényességétől különböző normativitásra vonatkozik. A tiszta lógósnak funkciója úgy a létezőn, mint a logikaitól különböző bármely más érvényességen csak egy lehet. Azonban, mint mondottuk, a társadalomtudományi problémaelgondolás nem a normativ elgondolás. Az a felfogás, hogy a társadalom szabályozott összeműködés, Stammler Wirtschaft und Recht-jének gondolatmenetében gyökerezik. És a szabályt, a rendet, amely az összemüködést szabályozza és rendezi, egészen kritikátlanul és mintegy magától értetődőleg a logikaitól különböző rendnek, cselekvési normának tekinti ez a felfogás. Az eredeti társadalomtudományi problémafelvetéshez hiven azonban a társadalmi normákon túlra, a társadalomnak pusztán logikai rendjére, a társadalom realitására, a társadalomtudományi tapasztalatra kell irányozni a kutatást. És fel kell vetni a «normativ tendencia» képviselőivel szemben a kérdést, hogy a társadalomnak az a rendje és szabálya, amelynek csak egy kiragadott példája a munkamegoszlás, hogy tehát a munkamegoszlás rendje a logikai rendtől különböző norma-e valóban vagy pedig a társadalomnak pusztán logikai rendje épúgy, mint ahogy Newton törvényei a természetnek tiszta Jogosa? Vájjon a munkamegoszlásnak öntudatlanul és minden szubjektivitástól teljesen függetlenül érvényesülő — és pedig az állati társadalmakban is, sőt az élők társadalmaiban kivétel nélkül egyetemesen érvényesülő —• rendje milyen, a logikaitól különböző érvényességet tartalmaz még a társadalomtudományi tapasztalatra vonatkozó intencionalitásában, amely megkülönböztetné ismeretelméleti értékét a természet logikai rendjének fogalmáétól? Az eredeti problémabeállításban haladó társadalomtudománynak — a társadalomtudományi realitás sajátosságából folyó metodológiai különállását fenntartva — ugyanazt a harcot kell megvívnia az alogikus anyaggal, amelyet a végső diadal mind jogosabb reményével vívnak évszázadok óta a természettudományok. A szociális atomig és éterig, a társadalomtudomány rendfogalmaiig és sorozattörvényeiig talán még messze út és nagy küzdelem van hátra. Ebben a harcban pedig első hely illeti meg a pontos megfigyelésre és bármily csekély jelentőségű, de exakt törvények felkeresésére irányuló részletkutatást. Megkönnyítheti és megrövidítheti azonban a küzdelmet egy olyan ismeretelmélet, amely a természettudományos fogalomképződés eredményeit helyesen értékelni, ismeretelméleti értelmüket teljesen felfogni és egy más tapasztalati szférában is értékesíteni tudja. Ámde ugyanezt a küzdelmet meg is nehezítheti az elhamarkodott általánosítás és a pár pillanatig -«elképesztő analogiák» cselvetése. Az ismeretelmélet igazságai látszólag szürkék úgy, mint a matematikáéi, de csakúgy, mint ezek, kikerülhetetlenek és egy nagyon jelentéktelennek látszó ismeretelméleti tévedésen épúgy hajótörést szenvedhet és porrá zuzódhatik a legbüszkébb gondolatpalota, mint egy történelmi korszak egész dicsősége.